Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)
Bevezetés
ezzel kapcsolatos iratokat a források között is közöljük. A követek a megye által előlegezett ellátmányt kaptak, magukkal vittek szolgáló hajdúkat és írnokokat. Az országgyűléssel kapcsolatos költségeket a megye nemessége magára vállalta, személyenkénti jövedelemkulcs alapján fizették be. A szállás és ellátás Pozsony városát terhelte mindaddig, míg az országgyűlés ezt a tarthatatlan állapotot meg nem szüntette. Borsod már a törvény megalkotás előtt is saját határozatából megfizette ezeket a költségeket. A követek az országgyűlésen szabad akaratunkból szóltak hozzá a tárgyhoz, mondandójukat azonban az utasításban foglaltak szabályozták. Az országgyűlésen történtekről, saját szerepükről, szavazatairól rendszeres tudósítást kellett küldeniök. Ezeknek a követi leveleknek az értéke abban van, hogy az országgyűlési történéseket - a- mint az országgyűlési naplóból sokkal jobban lehet rekonstruálni, mint a levelekből - saját megjegyzéseikkel kísérték. Ezek a megjegy zések az országgyűlés hangulatára vonatkoztak, sok esetben az adott kérdésben a Várható többségi véleményt ismertették, mintegy sugallva a közgyűlésnek az adandó utasítást. Ilyen módon befolyásolni tudták az országgyűlésről a megye nemességének véleményét. Természe tesen szerepelnek ezekben a levelekben olyan történetek is, amelyek a naplókban nem találhatók meg. A követi tudósítás postán érkezett, sürgős esetben futárral. Kötelezték a követeket arra is, hogy az országgyűlési irományokat (ja vasiatokat, feliratokat, leiratokat stb.) szószerinti másolatban küldjék meg. Ezek a mellékletek kezdetben latin nyelvűek, bár Palő- czy László minden esetben mellékelte saját magyar fordítását is. Ezeknek a postai küldeményeknek az ügye Borsodban egy esetben a sérelmek közé is bekerült, miután a postán elveszett a levél valameny nyi mellékletével együtt. A vizsgálat nem tudta kideríteni a bűnöst s mivel az iratokban több hasonló panasz is szerepel, feltételezhető a szándékosság, mint az udvar egyik taktikai lépése. A cél nem kétséges, megakadályozni a megyét, hogy időben küldhessen utasítást egy adott javaslat megszavazására. A követektől érkező jelentések és irományok értékelésére a közgyűlés választmányt küldött ki, ennek a választmánynak volt a feladata az esetleges pótutasítások elkészítése is. Ez a választmány a korszak második felétől már állandóan ülésezett, hiszen az arXXX
