Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)

1832-1836. évi országgyűlés irományai

a' mint adtak, vagy nem adtak, eddigi gyakorlatukban maradjanak - a' katonai quártély adástól, forspontozástól, megyei közmunkáktól, és egyéb a' nemnemesekre hárítva lévő személyes közterhek viselésétől pedig a' jobbágyföldeken lakozó minden rendű és sorsú nemesek továbbá is átaljánosan felmentettek legyenek.

Az utóbbi Diaeta alatt a' Nemzeti Képviselői Kar egy egy tárgyat, nagyobb és közösebb lelkesedéssel nem szorgalmazott és vitt elő, mint a' nemzeti nyelv virágzó terjedésének szent ügyét - 's hála az egeknek! és jó fejedelmünk igazságos szeretetének! nem is valának iparkodásai haszontalanok. Mint folytának e' tárgyban az országgyűlési kölcsönös egyezkedések? Követi leveleinkben híven és bőven kifejtve lévén, azokat nem ismételjük; hanem nem titkolhatjuk el magyar szivünknek abból eredő határtalan örömét, hogy mint követeknek nékünk adák a' kedvező végzetek azon nagy szerencsét, hogy legelőször mi mondhatjuk meg e' szent helyen küldőinknek amaz örvendetes, 's a' nemzetiséget megörökítő történetrőli híradást - hogy a' Magyarország törvényei eredetileg már magyarul íratnak, 's a' még mellettök lévő deáknyelvi szerkezet csak puszta fordítás.

Századok őlta várta és óhajtotta ezt a' Nemzet, de el nem érhette. És habár hinnünk kell azt is, hogy amaz esmeretes régi író által emlékben lett hagyás szerint, Ásia sivatagjait elhagyott eleink, a' Szer pusztán tartván itt új Hazájukban első Diaetájókat, ott alkotott törvényeiket - mivel, mint még akkoriban nem keresztyének, más és jelesen a' deáknyelvet nem ismérték - nemzeti nyelvükön hozták; de ezekből hozzánk semmi által nem jött, 's a' Kálmán Király törvényeit összeszedett Esztergomi Kanonok Albricus által készített élőbeszéd 16-ik §-usából is csak nyomósán gyanítva lehet azt állítani: hogy Kálmán Király előtt, és az ő idejében a' törvények nemzeti nyelven íródtak; az utóbbi Diaetát illeti tehát azon kétségtelen igazság és dicsőség, hogy nemzeti nyelven legelői az utóbbi Diaeta hozott törvényeket.

Igaz ugyan, hogy ezzel a' bár magában véve is nagy fontosságú történettel a' Nemzet Képviselői lelkesedésének igazságos vágyai tökéletesen ki nem elégittettek, 's igen számos kívánatok terjesztettek fel még a' fejedelem eleibe, mellyek mind a' nemzeti nyelv virágzásának gyarapítására valának irányozva, de még ez úttal teljesítve nem lettek. Azonban olly igen nagy aggodalmat ez nem szülhet - megtörtént a' legfontosabb lépés - már többé hátra menni sem lehet; az előhaladás a' nemzeti nyelv tárgyában is a' közös jelszó és a' kitűzött cél, 's Magyar Szívünk úgy hiszi! hogy egy embernyom ideje sem kívántatik annak is szerencsés előállására, hogy a'

123