Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)

Bevezetés

ban I. Ferdinándnak címezte magát a király, holott magyar királyként V. Ferdinánd volt. A rendek tiltakoztak; olyan egységesen, hogy az uralkodó meghátrált. A győzelem hatására az alsótábla visszanyerte határozottságát, ennek egyik eredménye volt pl. hogy tárgyalni kezdték a Wesselényi ellen indított pert is. A lendületet megakasztotta, hogy az udvar kitűzte a hosszúra nyúlt ország- gyűlés határnapját. Miután nyilvánvaló volt, hogy a bizottsági munkákat a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet törvényszintig vinni, az ún. "kiragadott" kérdéseket kezdtek el tárgyalni, ezek főként az úrbéri szolgáltatásokra vonatkoztak.

A fentebb tárgyalt főkérdések mellett még néhány tárgyalásra került témát említenünk kell. Ezek közül is elsőként a törvénykezési munkálatokra vonatkozó bizottsági jelentést. Ennél a témánál nem sikerült az ellenzéki egység megteremtése; a törvénypontok jó része érintette az ősiséget, így a reformerek önként lemondtak a további tárgyalásról.

A második kérdés Erdély úniőja és a Részek visszacsatolása volt az eredmény a Részek visszacsatolásának törvényes!tése. A törvény ez esetben írott szó maradt, a végrehajtásra várni kellett.

Eredménytelennek bizonyult az ún. lengyel kérdés napirendre tűzése is. A magyar rendek az 1831-es lengyel felkelés leverése után szolidaritást vállaltak a lengyel nemzettel, arra akarták rávenni az uralkodót, hogy diplomáciai úton szerezzen biztosítékot a lengyel állam szuverenitására. A szolidaritás mellett a rendeket az a titkos cél is vezette, hogy demonstrálják azt, hogy az ország- gyűlés aktívan beleszólhat a birodalmi külpolitikába. Az ország- gyűlésnek nem volt tudomása arról, hogy az eredménytelenség oka az, hogy jól felfogott birodalmi érdekből felülkerekedtek az orosz osztrák ellentéten és titkos megállapodással stabilizálták a két birodalom helyzetét.

Végezetül a törvénysértések sorában kezdték tárgyalni a vallás- gyakorlás szabadságát. A tárgyalások központjában a vegyes házasságok ügye állt. A római katolikus egyház a vegyes házasságoknál a születendő gyermek vallására vonatkozó ún. reversálishoz kötötte az egyházi áldást. A törvénysértésen túl ez a kérdés az egyén polgári szabadságát érintette, jól látta ezt mindkét tárgyaló fél, s bár az udvar hajlott a kompromisszumra, a rendek egységesen elXIV