Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)
Meczner Béla beszédéből a diszebéden: "Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ha végig tekintünk ezen a diszes közönségen, láthatjuk, hogy ezen az ünnepélyen Sátoraljaújhely városának csaknem összes polgársága majdnem teljesen megjelent. Látva azon megilletődést, azon mély meghatottságot, mely a mai ünnepélyen az öszszes jelenlévők arcán átömlik, tudva azt, hogy a mai napot, Kossuth Lajos születésének 100. éves fordulóját a magyar nemzet egy kegyeletes nemzeti ünneppé emelte s a Kárpátoktól le egészen az Adriáig hálatelt sziwel s kegyeletes érzéssel ünnepli meg: méltán fogalmat szerezhetünk magunknak azon szivünkből ki nem oltható vonzalmáról, rajongásig terjedő szeretetről, melyet a magyar nemzet hazánk ujjáteremtőjének, korszakalkotójának, Magyarország egykori kormányzójának Kossuth Lajosnak neve iránt érez. E mai napon mintegy varázsálom gyanánt vonulnak el szemünk előtt azon dicső hazafias fényes tettek, azon valóban legendaszerü hősies harczok, diadalok, melyek Kossuth Lajos nevével szorosan összevannak fűzve, Látjuk őt szóval, tettel, tollal, miként munkálkodik a magyar nemzet jólétéért, függetlenségéért; látjuk, miként emelkednek fel egyetlen szavára hadseregek. Majd mintegy ködfátyolon keresztül vonulnak el szemeink előtt azon diadalmas ütközetek, hősies csaták, melyeket a magyar nemzeti hadsereg a számra nézve sokkal nagyobb ellenséggel vivott a haza szent nevében. Majd később elborult sziwel látjuk egy idegen nagy hatalomnak óriási hadseregét beözönleni; látjuk porbatiporni a nemzeti szin zászlót; látjuk legszentebb alakjainkat üldözve, menekülve, fogságra vive s azon dicsfénnyel övedzett honvéd vezéreinket, kiknek a háládatos nemzet az elismerés és hála hervadhatatlan babér koszorúját akarta homlokukra illeszteni: látjuk a legszégyenletesebb halállal bitófán kivégeztettni. És még ekkor is a vérig sértett, agyonkinzott, hazájából kiüldözött magyarnak, csak egy kérése : egy fohásza volt a Mennyek Urához : hogy ezt a sokat szenvedett édes, magyar hazát s a haza atyját, a haza oszlopát, védelmezőjét: Kossuth Lajost vegye védelmébe, vegye oltalmába, hiszen éppen a legválságosabb időben Kossuth Lajos hazaszeretete, Kossuth Lajos hivó szava ébresztette fel a
