Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)
Mert bármily egyszerű, igénytelen e ház, amelynek homlokzata olott most összesereglettiink; bármily szerény, igénytelen emlékjel is a falaiba illesztett kődarab, mától fogva onnan lesz elolvasható Sátoraljaújhely legnagyobb büszkesége, el nem múlható örök dicsősége! Onnan lesz leolvasható, hogy Magyarország újjászületésének történetében helyet kér magának a mi kis városunk neve is, mert az ő falai közül indult dicsőséges útjára az a férfiú akinek a múlt század történelmének megalkotásából Magyarországon a legnagyobb rész jutott. Azt mondottam: n Innen indult ki dicsőséges pályafutására Kossuth Lajos, akinek a magyar történelem megalkotásából idáig a legnagyobb rész jutott. Tudom sokat, nagyon sokat jelentenek e szavak és mégis úgy érzem, hogy igen keveset mondottam. ... Ki ne tudná azt, hogy Kossuth Lajos volt az, aki hatalmas szavának mindeneket leküzdő erejével megállította romboló útjában azt a szerencsétlen tömeget, mely Isten reábocsájtott csapásai alatt eszét és szivét vesztvén az 1831-iki kolera vész alatt fegyveres kézzel támadt ártatlan embertársaira? És ki nem tudja azt, hogy a Kossuth i( Országgyülési Tudósításai n nyomán már ekkor -- 1836-ban -- hatalmasan felébredt a nemzet közszelleme és fel nem tartóztatható erővel követelni kezdte a reformokat. Tudjuk, mindnyájan tudjuk ezt és feldobog szivünk, ha irva látjuk történelmünk lapjain, hogy midőn Kossuth Lajos I836. tavaszán az országgyűléséről városunkba visszatért már mindenki tudta és érezte, hogy a haza sorsának jövendőjére ennek a kiváló férfiúnak döntő befolyása lesz Ezek a szerény falak ha rájuk tekintek csupán és elmémben tárul a kép, amelynek azok néma tanúi valának.... ... És elvezette innen őt a nemzet géniuszát, hogy haló porában is örök tiltakozást jelentsen neve Magyarország függetlenségének, szabadságának bármely megtámadása ellen. Igy kellett annak lennie, hogy elkövetkezzék az idő, amidőn lengő zászlók közt büszkeségtől dagadó kebellel járulunk e szentelt falak elé és hálaadó imádság közt leplezzük le hódolataink jelét, emléktáblánkat. Hulljon le róla a lepel!"
