Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

kori, ut zakón, 's a városon szerte-szé j jel el erőt lenertet t szorentsétloneket, parantsolatotnra azonnal a Korházba vi­szik, -- a gyanús házak és személyek annak rendi szerint őrizet alá tétettnek a szűkölködők éhezők, városunk tehe­tősebb lakossainak nagy érdemű segedelme készségekkel is tápláltattnak, a halottak foglalatosságom legszomorúbb tár­gya a Torsáson, 's ismét hogy a szerfeletti gyorsasággal büzlödt, rothadásba menő holt testek a város alsó végéről is, végig a városon köz irtódzással nem hurtzoltassanak a Bibérczon is ki rendelt TemetőheIlyeken különösen e végre bérbe fogadott emberek és szekerek által el takaríttatnak.-­Ragadós é ezen nyavalya vagy sem Laicus lettemre egész bi­zonyossággal nem állithatom, 's midőn egy részről tökélle­tessen igaz, hogy az első ki városunkba ezen nyavalyába e­sett Tokajbul jött már akkor, midőn Tokajba világos jelei tapasztaltattak a Cholerának valamint az is hogy a Kórház­ba a betegápolók közzül eddigien hárman meghaltak. -- úgy más részről tagadhatatlan, hogy a betegeknek a Korházba hor­dására, 's a halottak eltakarítására ki rendelt emberek köz­zül még eddig egy sem betegedett meg, — az el Zárt Házak lakói araellyekbe a Cholera nyavalyának harmadik legveszedel­mesebb stádiumába szenvedő betegek feküdtek, vagy éppen meg is haltak, leg többnyire igen egészségesek, 's közöttök vaj­mi kevés betegség, és halál történik, ámbátor a házaknál volt betegekkel 's megholttakka.l közvetlen érintésbe voltak, de hogy Fekete Pál urat a ki mindég a Korházba van ne ein! i I­sem, magam is naponként száz meg száz beteget látok, uz ut­zákon le roskadóknak gyakran még a szekér megérkezik magam adom bé a I^eo porait a Veszteglő lfázba naponként legaláb kétszer el megyek a gyengélkedő féibetegekkel rendre beszélek a betegekkel 's halottakkal bánó emberekkel mindenkori közvet len érintésbe vagyok, még is bár legerőseb testi alkotással nem áldott meg a természet, 's a praeservativákaI annyira nem használom, hogy gyakran midőn hajnalba a segedelmet kívánó ba jok megszaporodnak, éhgyomorral futom be a fél várost. Isten­nek hála a Cholerától, eddig legalább meg vagyok, 's tűrhető egés-séggel élek.

Next

/
Thumbnails
Contents