Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

Nyolcszáznegyvennyolcban, Amikor a Haza Kilenc oldalról volt orvul megtámadva!..." Matolai Etele alispán beszédéből : "Tisztelt honfitársaim! Megjelentem az emelvényen, hogy a Kossuth Lajos születése 100ik évfordulójának alkalmából néhány szót szóljak Önökhöz. Ámde itt kettős nehézségbe ütközöm. Egyrészről, mert egy nagy emberről beszélni, akinek élete úgyszólván szemünk láttára folyt le, és akiről annyit beszélnek az idősebbek, az ifjabbaknak, hogy mennyire annyira szinte minden gyermek előtt Ösmeretes: az ilyenről beszélni, úgy, hogy vagy unalmassá, vagy nevetségessé ne tegye magát a szónok nagy feladat. A másik nehézséget a személyes álláspontom képezi. Vármegyénk -- amidőn indítvány tétetett arra, hogy a Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját megünnepelje, — erre egyenesen tagadó határozatot hozott; de mégis érezve ennek helytelenségét, -- nem mondhatom, hogy szigorú következetességgel, -ugyanazon határozatban utasit, hogy ha némely bizottsági tagok a város által rendezendő ünnepélyen akarnának részt venni, — a küldöttséget én vezessem. A vármegye nem ünnepel, küldöttséget nem nevez, de én küldöttséget vezessek! Mindamellett sem jártam úgy mint aki a közmondás szerint két szék közt a földre esik. Sőt ellenkezőleg szerencsés vagyok két küldöttséggel vehetni részt ez ünnepélyben, az egyik a vármegye önküldöttei; a másik a 48-as honvédhadsereg még életben lévő lézengő romjai. Nem válalkozom én tisztelt polgártársak ama nagy feladatra, hogy a Kossuth Lajos jeles tulajdonait, működése fényes sikereit, egy szóval élete történeteit vázoljam: /tették ezt nálam avatottabbak, és megteszik tehetségesebbek/. De bátor leszek csak égy tulajdonát kiemelni, amely alapja és kulcsa volt az ő rendkívüli emelkedésének és sikereinek, amely lehetővé tette, hogy egy itt köztünk élt szerény család fiából országos, utóbb európai, sőt világhirü államférfiúvá, nemzete vezérévé, hazánk kormányzójává, lett. Ez uraim! az Ő szónoki tehetsége volt.