Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

sziveket. Hűtlen az, aki elzárkózik a hazafias érzések lelket elevenitő hatása elől; hűtlen az, aki kioltja a kegyelet oltári tüzét szivében. Hűtlen, aki nem emlékezik meg a haza nagyjairól, aki a nagy napok emlékezetére nem szentel ünnepet az Urnák. M

A derék eljár eljár őse fénylakához, s a régi fénynél gyújt új szövétneket. Egygyé forrva a hazaszeretetben, nagyjainknak Pantheont emelve sziveinkben, eljöttünk mi is az Ur házába, hogy nemzeti áldozatot mutassunk be az Urnák. Eljöttünk, hogy emlékezzünk a nagy időkről s a mi örök emlékezetben élő nagy prófétánkról, Kossuth Lajosról. Gondolatban egy évszázad vonult el lelki szemeink előtt. Karöltve jönnek az esztendők az idők folyamáról, az emlékezet kincses hajójából újra felhozzák mind azt, amit dicső múltunkból hűséggel őriz az élő történelem, a kegyelet. .... Miért idézi fel az emlékezet mindezeket a mai napon? Azért, mert ezt a századot, nagy prófétánkról méltán nevezhetjük Kossuth századának. A század kelő fénye 1802. szeptember havában a monoki bölcsőre, a század alkonyodó fénye 1894. március 20-án a turini koporsóra vetette sugarát, és ami közbül történt, ami nagy dicső és örök időkre szóló alkotása volt a nemzetnek, az a próféta társak mellett első sorban Kossuth hatalmas lelkének, áldásos életének, érdemét dicsőíti. Áldva áldjuk az Isteni gondviselést, hogy a nemzeti szabadság-védelmére, az örök igazságok hirdetésére, s a jövőbe vetett hit és reménység ébrentartására, az idők teljességében amikor megváltás után sóvárgott a nép, olyan hatalmas prófétát támasztott köztünk az Ur, aminő Kossuth vala, akinek lelke mint a csillagfény a tengerben, lelkűnkben oszlik meg Kossuth százada új honfoglalás. Nehéz úton, vérkeresztségen keresztül vezette népét a szolgaság földéről a szabadság or szagába, deerre is szükség volt; ez a küzdelem, ez a szenve dés volt életerőnk, s nemzeti halhatatlanságunk igazi erőpróbája önmagunk és a világ előtt. Szenvedés nélkül nincs megváltás; Golgota nélkül nincs feltámadás; s az 1848-iki nagy küzdelmek nélkül szabadságunk napja még mindig felhő