Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

tél, mikor setétségben tévelyegtünk; hősöket támasztották, midőn ellenségeinkkel harczoltunk; a századok történetei tanúskodnak róla, hogy szerettél minket akkor is, midőn mi egymás közt gyűlölködtünk; nem hagytál el minket akkor sem, midőn mi magunkat nem egyszer elhagytuk és pártviszályok fergetegei közt nem láttuk meg a te vezérlő csillagaidat. A te hozzánk való nagy kegyelmednek bizonysága volt az a te prófétád is ó! Uram, akiről előtted e napon hálával emlékezünk meg. Száz év előtt te adtad nekünk KOSSUTH LAJOST, hogy a te lelked fényével világoljon előttünk és az Ígéret földére vezesse be a te magyar népedet. Itt vármegyénk tájékain tünt fel az ő csillaga, hogy a magyar név dicsőségét megjelentse az egész világnak. A te kiválasztott embered volt 0 is, mert erővel, hatalommal jelent meg közöttünk, hogy újra épitse e hazának meggyengült alkotmányát, A te szolgád volt Ő is, mert a te nevedben hirdetett egyenlő emberi jogokat, szabadságot és testvéri szeretetet a te népednek. Hálát adunk neked, mert szükséges időben küldted őt, hogy zengő szavával felköltse mély álmából megzsibbadt nemzetünket és ismétlen naggyá, életképessé tegye e honnak fiait, a felszabadított millió lelkek által. Tied legyen a dicsőség, ó! népek istene, a szabaddá lett magyar nép atyjáért! Tied legyen a hála a szabad magyar földért, amelyet véráldozattal szenteltek meg honvédeink, a szabadság bajnokai ! Ó! népek Istene! Ó! mi reménységünk! engedd meg nekünk azt is, hogy hálás emlékezésünknek eme nagy ünnepén könyörgésünkkel is forduljunk hozzád és kérjük tőled azt, hogy a te választottjaidnak, a mi nagyjainknak emlékezetét áldd és szenteld meg e mi édes hazánkban! Ezt a te prófétádat is, akiért ma neked hálát mondunk, dicsőitsd meg ami lelkeinkben és tedd áldásossá az ő emlékezetét századokról - századokra, nemzetségről - nemzetségre! Porait bár visszavette tőlünk az anyaföld, de te ne vedd vissza tőlünk az Ő világitó fényes lelkét; ne vedd vissza hazaszerető szivének oltári tűzként lobogó sugarait ; ne vedd viszsza a szabadság szentségének egybeolvadt lángszellemét ; ne