Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

217. 1898. augusztus k. SátoraljaújhelyZemplén Vármegye Törvényhatósági Bizottságának közgyűlésén felolvasták Pest vármegye átiratát, Kossuth Lajos arcképének elhelyezéséről. Fazekas Ágoston Pest megyei főjegyző beszédében igy méltatta Kossuth Lajos megyei működését és történelmi szerepét: "...Vannak alakok, melyek ha egyszer kiléptek a semmiség öléből, nem enyésznek el soha többé. Némelyeket az irő vagy költő képzelete teremt; másokat a népek emlékei, képzeletük által, a mondákban örökítenek meg; végre másokat a történelem valódisága ad Örök kincsekül és büszkeaégül a nemzeteknek, az emberiségnek. Ez alakok a tökély mellett a valódiság varázsával hatnak leLkünkre, felemelik emberi s nemzeti öntudatunkat s elévülhetetlen sajátjainkká válnak, példaképet nyújtván nemzedékről nemzedékre. A mi történelmünk sem szegény ily alakokban s nemzeti gazdagságunk legdrágább és legmaradandóbb részét nagyjaink teszik, kiknek neve történelmünk lapjaira elévülhetetlen betűkkel van felírva, alakjaik pedig mindnyájunk szivében és tudatában élnek. E soha el nem enyészhető alakok közé tartozik azon férfiú is, akinek emlékét ez alkalommal ünnepeljük, aki a kiváltságok eltörlésének, az emberek jogi egyenlőségének, az európai közszabadságnak nagy eszméit magában azonosította, úgy, hogy azok tényleg vele eggyé lettek s ékesszólásának varázsával azoknak csodálatos erőt adott. Kossuth Lajos! Ugy hozzá van forrva Magyarország újabb történelméhez e név, vagy e névhez az újabbkori történelem... mint gyermekével az anya, mint két elválaszthatatlan jóbarát. Nyissuk meg tehát szivünk egész bensőségét Kossuth Lajos arczképe előtt, vele odajárulván érzelmeink koszorújával az óriás elé, kit a szabadság, nemtője társul vett nagy munkájában visszahódítani itt e hazában is a tért az emberi ősjogok számára, melyeket a rendi alkotmány korlátok közé szorított. Kossuth leborult a nemzet nagysága előtt, mi boruljunk le az övé előtt, mert elsősorban övé az érdem, hogy a törvény előtti egyenlőség, az egyéni szabadság minden magyar ember közkincsévé vált... Minden érzés, ami a megpróbáltatás óráiban a magyar ember szivében sirt vagy örült, ott ragyog az ő egyéniségében, alkotásaiban, élettörténetében. Beszédei, levelei, irásai, eszméi, törekvései,