Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

velet küldött a gyászoló Kossuth családnak Turinba. A levél szövege : "Mélyen tisztelt Hazafiak, Kedves Barátink! Törvényhatósági közgyűlésünk a nagy nemzeti gyász óta először gyűlvén össze, hazafias kötelességünknek tartottuk alispánunk által Turinban Önök előtt szóval tolmácsolt részvétünket ezen alakban is kifejezésre juttatni. Történelmünk tanúskodik arról, hogy a nemzetet a gondviselés mindig altkor áldotta meg kiváló vezérekkel, midőn arra a legnagyobb szükségük volt. Az Önök édes atyja is akkor jelent meg e nemzet szabadságáért küzdői közé, midőn az országra sötétség borult s a hazafiú lelken a lemondás vészes jelenségei mutatkoztak. Akkor állt nemzete napszámosai közé, midőn a honszeretet melege megdermedt a szivekben; akkor gyújtotta meg lánglelkével a szabadság tüzét, midőn az mármár a hamvaktól eltakartan csak szikrákban élt. Lgy lett 0 nemzete vezérévé, a szabadság lánglelkü és varázsszava apostolává. Ekkor szerezte azon érdemeket, amelyek minden magyar ember szivében emlékét örök glóriával veszik körül. Ekkor gyújtotta maga iránt azon szeretetet, mely nrlg magyar lesz a földön, ki nein alszik, mert azt örökül hagyja az apa fiára s fog az nemzedékről nemzedékre szállni és a késő 1vadékoknak is meg fog dobogni a szive, ha Kossuth Lajos nevét ajkára veszi. És ez volt Inditó oka annak, hogy midőn alig néhány ezer ember ösmerte őt személyesen, mégis az egész nemzet oly mély fájdalommal sereglett ravatalához, mint az ki őt ismerte és ki utolsó lehelletét elszállani látta. Önöknek nem kell elmondanunk, mit vesztett benne a Nemzet, hiszen Önök szemlélői voltak azon küzrészvétnek, mellyeJ a haza fia sirját körülvették. Önöknek nem kell elmondani, mily fájdalom sajog a mi szivünkben, hiszen Önök azt kétszeresen érzik. A mi fájdalmunk csaknem azonos az Önökével, mert mig Önök édes atyjukat, mi vármegyénk nagy szülöttjét is gyászoljuk benne. Nálunk még különösen is fokozza a fájdalmat, mert a megdicsőült e vármegyében látott napvilágot. Igen, Ö először a mienk volt; itt kezdte dicsőitő pályáját; innen indult gondterhes útjára, melynek végeztével az egész nemzet áldása száll s irhántj ára.