Borsod-Abaúj-Zemplén megye történeti helységnévtára 1870-1983 - Borsodi Levéltári Füzetek 16-18. (Miskolc, 1983)

KÖZIGAZGATÁSTÖRTÉNETT ÁTTEKINTÉS

A. középkorban a településhálózat a társadalmi, gazdasági strukturának megfelelően alakult ki, rendező elvek nélkül. Az egyes uralkodók központosítást célzó egységesítési törekvései nem változtatták meg ezt a szerkezetet, a települések kialakulását, szerepkörük nagyságát a vonzáskörzet jellege határozta meg. A településszerkezetben az ország történetének nagy sorsfordulóiban történt változás. A tatár és a török dúlások a falvak és egész körzetek elnéptelenedését jelentették, ezeket azonban legtöbb esetben az újratelepítés követte. A települések szerepköri változása már időtállóbbnak bizonyult, főként a városok esetében figyelhető meg a szerepkör lényeges módosulása. A kapitalizmus kialakulásának korában a helyzet alapvetően megváltozott. Az új gazdasági szerkezet új vonzáskörzeteket alakított ki, a gazdasági súlypont módosulása a társadalmi átrendeződést is magával hozta. A középkorban központi szerepet játszó települések elvesztették gazdasági, társadalmi rangjukat azokat más települések vették át. Ez a változás az egész településszerkezet módosítását igényelte volna. A magyarországi kapitalizmus kialakulásának sajátosságaiból egyenesen következett hogy a településhálózat reformját nem lehetett radikálisan és következetesen végrehajtani. A feudális maradványoktól terhes, önkormányzatát a végsőkig védelmező vármegyék szerkezetét gyökeresen nem lehetett megváltoztatni, s ugyanez a vármegye a területéhez tartozó települések szerkezetének módosításába sem engedett beleszólást. A magyar településhálózat korszerűsítésére vonatkozó törekvések igy mindig felemás megoldást hoztak, a területrendezés története az átfogó tervek megszületésének és bukásainak története. A polgári kor közigazgatásának legjellemzőbb vonása - a gazdasági fejlődés követelményeként - a centralizáció és az egységesítési törekvés. Az ország életét alapvetően meghatározó kiegyezési törvényeket követően jelentkezett a közigazgatás korszerűsítésének igénye. A rendezés első állomása az 1869: 4. tc. az igazságszolgáltatás rendezéséről, amely kimondta az igazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását, az önkormányzatoktól független bíráskodási rendszer kiépítését. A következő állomás a területi igazgatás szerveinek egységes szerkezetbe foglalása, tekintve, hogy a kiegyezéskor a középfokú igazgatás szervei,-a megyék - tarka képet mutattak, egymástól lényeges ponton eltérő feladatkörökkel, különböző kiváltságokkal és jo-