Stefán Istvánné: Borsod vármegye levéltára feudális kori iratainak összevont helymutatója - Borsodi Levéltári Füzetek 15. (Miskolc, 1982)
BEVEZETÉS A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltári Füzetek jelen kötete egy megkezdett munka folytatása: ugyanezen sorozat 10. köteteként látott napvilágot Hőgye István Zemplén vármegye levéltára feudális kori iratainak összevont helymutatója cimii munkája. Az ilyen tipusú kiadványok célját Hőgye István az általa összeállított kötet előszavában igy magyarázta meg: "... helytörténeti kutatási segédletnek szántiik, hiszen itt a kutató pontos levéltári jelzetekkel együtt találja meg a települések ... összes adatát, anélkül, hogy a segédleteket át kellene tanulmányoznia." E két megjelent kötet azonban csak részben érte el kitűzött célját: nem pótolják teljesen a korabeli segédleteket. Az összeállítók ugyanis csak a levéltári jelzeteket gyűjtötték ki, a jelzet alatt elfekvő iratok tárgyát nem jelölték meg; a kutató tehát e kiadványból csupán azt tudja meg, hogy az általa kutatott településre van valamilyen irat, de annak tartalmáról már nem kap tájékoztatást. Azt sem szabad továbbá elfelejteni, hogy a feltárás a korabeli mutatók, nem pedig az iratanyag alapján történt, igy tulajdonképpen az sem derül ki a kötetekből, hogy megvan-e egyáltalán a jelzett irat, vagy pedig elveszett az idők során. Kisebb hiányok ugyanis keletkeztek a levéltárban: nincs meg például az Acta politica XXTV. materiája /az egyházi ügyekkel kapcsolatos iratok/, a két Acta judicialia sorozat nem egy hiányzó darabja is csak a legutóbb került vissza helyére olyan vármegyei ügyvédek iratai közül, akik valamikor régen kölcsönözték ki azokat a levéltárból valamilyen pörük kapcsán. - E két hiányosságot pótolni lehetetlennek látszik: bármilyen rövid tárgymegjelölés is sokszorosára duzzasztaná a kötetet, az elveszett iratok tartalmát pedig éppen a mutatókból, illetve a szintén fennmaradt elenchusokból lehet megtudni. A korabeli segédleteket tehát mindenképpen kézbe kell vennie a kutatónak, de az összevont helymutatók is nyújtanak egy egyáltalán nem elhanyagoIható segitséget: általános előzetes tájékoztatást adnak, amely bizonyos, hogy nagymértékben megkönnyiti különösen a nem Miskolcon lakó helytörténészek munkáját. A jelen kötet még egy dologban tér el lényegesen a Zemplén megye levéltára feudális kori iratainak összevont helymutatójától: nem terjed ki a teljes feudális kori iratanyagra, hanem csupán egyetlen fond négy állagára. Ebből következően az időhatárai is szűkebbek:
