Seresné Szegőfi Anna (szerk.): Miskolci statutumok 1573-1755 - Borsodi Levéltári Füzetek 13. (Miskolc, 1981)
Függelék
tiójok a’ mészáros mester embereknek praesentibus de verbo ad verbum inscribáltatik e’ szerint: Mi, alább is megirtt mészáros céhbeli mester emberek közönségessen, adgyük tudtokra mindeneknek, a' kiknek illik ezen levelünknek rendiben: hogy mi közelébb elmúltt napákban adván bé ezen nemes Miskólc- várossá úri compossessorai s egész város lakossai eleiben bizonyos alázatos instantián— kát a’ végre, hogy a' nemes város méltó tekintettben vévén egész céhünköt s társaságunkat s a közönséges jóban mind céhünknek, mind szeméIly szerint mindnyájunknak az idő és alkalmatosság szerint való hűséges szolgálatunkat, méltóztas— son az egész városban lévő mészárszékeket, tudniillik a' mellyek eddig hentesek kezénél lehettek és voltak is, rendes árendájáért kezünkben bocsátani, s a’ hentes mészárosokat tollálván, a’ hús árúlásban Való facultást nékünk egészlen által adni, melly alázatos instantiánkra jóllehett elsőben a' nemes város népének nagyobb része láttatott ellenkező a— karattal lenni ez okon: hogyha a' hentes mészárosok a’ városról tolláitattnak, tehát a’ húsnak városunkban nagyobb szüki lészen, az egész város lakossinak nagyobb fogyatkozásával. Mindazonáltal ugyan csak a’ nemes város bizonyos con- ditióknak punctumit adván élőnkben azoknak szentül és igazán való megtartásának s megállásának jó reménysége alatt, alázatos instantiánkat kegyessen resolválni méltóztatott. Mi is ellenben azon conditióknak megtartására ezen obligatoriánk— nak erejével magunkat kötejtlezvén, amelly conditiók rendszerint ekképen következnek: Primo. Hogy a’ hús nem léte miatt a’ város népének soha fogyatkozása ne légyen, minden nap, kiváltt reggeltül fogva délig minden mészárszékben elegendő és jó húsunk lészen: annak utánna penig:
