Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Gyulai Éva: Bisterfeld özvegye, ifj. Zákány Andrásné Stenczel Anna testamentuma - Szendrő, 1666

Ismét. Vagyon más egy udvari fejir pohárom, az széli aranyos, mint egy felén vagyon az feneke betéve, ki közel egy iccés.

Item vagyon két egyforma és egyben járó lábas, kívül-belől aranyos pohárom.

Vagyon más egy kisded szabású lábas, kívül aranyos fedél nélkül való, mintegy messzelyes virágos pohárom.

Viszont vagyon más egy hozzá hasonló.

Azon kívül is vagyon kettő' hasonló egyforma egyben járó kívül-belől aranyos pohárom.

Ismét vagyon egy hat szegeletű ezüst palaszkom, ki közel egy iccés.

Ezen kívül nyolc ezüst kanalom, kik közzül egyik aranyos.

Item vagyon egy arany gyűröm, kiben vagyon egy táblás saphir kő, vagyon más egy arany gyűröm, kiben vagyon egy tábla rubint kő, harmadik arany gyűröm is vagyon rózsás, kiben körül vadnak nyolc darab rubintok, s a két széli fejir zománcos;

vagyon egy kerekded arany gyűrőcske, fejetlen, kiben körös-körül apró gyémántok vadnak, kik közzül öt kiesett.

Vagyon ezen kívül is egy kisded gyenge arany gyűröm, kiben is hét darab gyémánt vagyon.

Vagyon még is egy rózsás arany gyűröm, kiben is vagyon négy darab rubint és öt darab gyémánt.

Item vagyon öreg palástra való két bokor aranyos ezüst kapocs, az egyik pár öre- geb[b], az másik penig kisseblb].

Ezeket azért az fejül50 megírt arany és ezüst marháimat hagyom az én vér szerint való atyámfiainak, megírt Sztenczel Andrásnak és Ferencnek és két ágon levő maradékinak és successorinak, hogy az én halálom után igyenessen ő reájok egyenlőképpen szádjának és egyenlőképpen egymás között megosztván, örökössen is bírhassák; meg is elégedhetnek vele az jó atyámfiai, avagy csak a feljeblb] megírt helyes okokra nézve.

Harmadszor. Nem akarom elhal[l]gatni azt is, hogy minek utánna Isten keserves bujdosásim után az ő csudálatos reám való gondviselése által az én lakó földemből, Erdélyből ide Magyar Országban kihozott ti volna, és itt megtelepedtünk volna, megírt férjem kedves egytestvér atyjafia és bátyja, nemzetes és vitézlő Zákány István uram ő kegyelme feleségével együtt eleitűi fogva hozzám tökélletes jóakaratját és kedveskedéssel teljes szolgálatát mindvégig megmutatta; mellyrűl mostani betegágyamban is megemlékezvén, nem akarván, hogy részeden maradjonak ő kegyelmek is kicsiny javaimbúl, ő kegyelmének, megírt Zákány István uramnak hagyok egy kívül aranyos, lábas, hólyagos, fedeles ezüst pohárt, kinek az fedele tetején vagyon egy ezüst virág. Az ő kegyelme leánkájának penig hagyom az zöld kamuka szoknyámat és a gyöngyös fűzőt, nyakra valómat, örökössen.

Negyedszer. Nem lévén ez idegen földön semmi atyámfia, sem penig olly kivál- képpen való jóakaróm, kire szememet nyavalyámban Isten és megírt édes uram után

50 a szövegben: felyül

96