Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Gyulai Éva: Bisterfeld özvegye, ifj. Zákány Andrásné Stenczel Anna testamentuma - Szendrő, 1666
az összeget II. Rákóczi György elismerte adósságként, s megígérte Bisterfeld özvegyének, hogy megadja, közben azonban meghalt a fejedelem, ezért az adósság megfizetése örököseire hárult, akik azonban vonakodnak azt Bisterfeld özvegyének megadni. Stenczel Anna keresetéhez Konstantin Schaum Amsterdamban, 1655. aug. 6-án kelt latin nyelvű elismervényét ('Testimoniales Constantini Schaum) - amelyből kiderül, hogy még nem értesült Bisterfeld haláláról - is mellékelte, melynek szövegét a keresetlevéllel együtt bevezették Borsod vármegye jegyzőkönyvébe.40 Nem tudjuk, végül az özvegynek sikerült-e a fejedelmi családtól, amelynek életében annyit köszönhetett, visszaszerezni örökségét. Az sem derül ki, hogy a férjéről, majd nem sokkal később elhalt kisleányáról maradt ingatlanainak mi lett a sorsa, a forrásokból úgy tűnik, Erdélyben már csak a Stenczel-örökség révén voltak birtokai, melyeken fivéreivel, Andrással és Ferenccel osztozott. Ezek gondozása nem lehetett egyszerű a hazájától távol élő, „bujdosó" asszonynak, aki 1665-ben, 8 évvel azután, hogy Szendrőn letelepedett, férjét bízza meg, hogy Erdélybe menjen és ügyeit elrendezze. 1665. július 20-án a Szendrőn tartott vármegyei közgyűlésen nemzetes Stenczel Anna előbb tisztelendő Bisterfeld János Henrik, akkor pedig nemzetes szendrei Zákány András alispán felesége megíratja férjének szóló hivatalos meghatalmazását. Az irat szerint az asszony gyöngesége és törékenysége {ob imbecillitatem et fragilitatem) miatt nem képes hosszú út megtételére, s így nem tud Erdélybe bemenni, hogy ott fekvő nemesi birtokainak utána nézzen, ezért férjét bízza, meg, hogy birtokait idegenektől visszaszerezze és kezéhez vegye.41 A végrendelet Hogy melyek voltak Stenczel Anna erdélyi birtokai, másfél évvel az 1665 júliusában íratott meghatalmazása után készült végrendeletéből derül ki, amelyben egyébként megemlékezik róla, hogy férje nem sokkal korábban Erdélyben járt a birtokok elrendezése végett {édes uram ö kegyelme mostan Erdélyben való létében). A nemesi, jobbágytelkekből álló birtokrészek a Kolozs vármegyei Bós (ma: Boju, Románia) és Sárköz (?) falvakban feküdtek, s ezek anyai örökségei voltak Stenczel Annának, hiszen nagybátyjáról, Vicéi Antalról szálltak rá. *> B.-A.-Z. m. Lt. IV/A. 501/a 7. k. 725. skk. 1635. jan. 24., IV/A. 501/c XVIII. X. 86. “i B.-A.-Z. m. Lt. IV/A. 501/c XV. I. 20. 89
