Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Oláh Tamás: A Bocska-felkelés forrásai Zemplén Levéltárában

Ezen a részgyűlésen a felső-magyarországi vármegyék és városok Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány előtt kijelentették, hogy ha az I. Rudolf nem vonja vissza az 1604-es országgyűlés törvényei közé Mátyás főherceg utasítására Tiburcius Himmelreich által betoldott 22. törvénycikket, amely megtiltotta, hogy a rendek az országgyűlésen előhozzák vallási sérelmeiket, és ezzel hátráltassák az országgyűlések tárgyalásait, akkor kénytelenek fegyverhez nyúlni.8 9

Miután a felkelés sikeresen kibontakozott és Bocskai seregei 1604. végére, 1605. elejére elfoglalták Felső-Magyarországot, Bocskai, akit 1605. februárjában Marosszeredán erdélyi fejedelemmé választottak, a királyság és Erdély rendjeit közös országgyűlésre hívta. Zemplén vármegye 1605. április 6-án a körtvélyesi megyegyűlésen választotta meg az április 17-ére összehívott szerencsi országgyűlésre a követeit, akik Rákóczi Ferenc, Szentiványi Zsigmond, és nagymihályi Bánffy Gotthárd voltak.10

Ezt követően az 1605. április 28-ai terebesi megyegyűlésen hirdették ki, hogy Bocskait Magyarország fejedelmévé választották.11

Bocskai fejedelem nemesi kiváltságokat is adományozott olyan személyeknek, akik a felkelés idején szerzett érdemeikkel erre méltógye alispáni tisztét. A Bocskai-felkelés kitörését követően Rákóczi Zsigmond megbízottjaként közvetít közte és Bocskai István között. Feltehetően a Bocskai számára végzett szolgálataiért a fejedelmi tanács tagja lesz. Testvérével, Zsigmonddal szoros kapcsolatban állt, sok szolgálatot tett neki. Az erdélyi fejedelemmé választott Rákóczi Zsigmond 1607. július 15-ei végrendeletében is szépen megemlékezett a testvéréről. Utolsó levelét is hozzá írta 1607. augusztus 15-én, a Zemplén vármegyei Körtvélyesről. HANGAY Zoltán: Erdély választott fejedelme Rákóczi Zsigmond (Korok és emberek). Budapest, 1987.12., 24-25., 90., 154-155., 191-192., 220.

8 Szent-Ivány Zsigmond Rákóczi Zsigmond szervitora volt. Két alkalommal járt, egyébként sikertelenül a makovicai uradalom megvásárlását követően Janusius osztrogi hercegnél, Krakkó várnagyánál a birtok még át nem adott okleveleiért. Szent-Iványt Rákóczi Zsigmond 1607. július 15-én Gyulafehérvárott kelt végrendelete is megemlíti, mint jószágainak egyik gondviselőjét. A vármegyét több alkalommal képviselte az országgyűléseken így 1600-ban és 1604-ben„ valamint az 1604. szeptember 8-ai gálszécsi részgyűlésen és a Bocskai által összehívott 1605-ös szerencsi és korponai országgyűléseken. HANGAY (1987) 141., 191-192. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely r. t. város (Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: dr. BOROVSZKY Samu). Budapest, 1905. 390-391., 439. ill. lásd fent a vonatkozó lábjegyzeteket.

9 Magyarország története 1526-1686. (Magyarország történeti tíz kötetben) 1. kötet. Főszerkesztő: PACH Zsigmond Pál. Budapest, 1985. 707.

10 IV-A. 1001/a. 6. kötet. 141.

11 IV-A. 1001/a. 6. kötet. 141-142.

62