Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Radics Kálmán: Hajdúvárosi igazgatás a Kerület megalakulása előtt
Az 1698-ban hozott, mind a hét hajdúváros küldöttei által elfogadott és nyilván kötelezővé váló rendtartás annak a jele, hogy a rendi társadalom autonóm, területi igazgatási és igazságszolgáltatási szervezeteihez hasonló szervezet kialakulása már jelentősen előrehaladott állapotban van.11 A 17. század utolsó évtizedéig viszont a hajdúvárosok lakói elég pontosan meghatározott fegyveres szolgálatra kötelezett katonai szervezetben, hadirendtartás előírásainak alávetett közösségek voltak. A városok az 1685. évi adóbevezetéssel szembeni összefogására 1687-ben tettek szervezett lépést, amikor I. Lipóthoz fordultak, hogy II. Mátyás oklevelét II. Ferdinánd 1666-ban kiadott megerősítésével, a megtelepítésük óta élvezett „mindennemű szabadságukat, minden rendes és rendkívüli terhelésektől mentesítő előjogukat" adja vissza és újítsa meg.12 A folyamodásnak csak annyi eredménye volt, hogy 1690-ben az uralkodó a városokat felmentette a katonai beszállásolás alól, de a pénzbeli és természetbeni szolgáltatásaik megmaradtak.13 A területi szervezet kialakulásában szerepe volt annak is, hogy 1698-ban Laport ezredes, a váradi császári katonai parancsnok fegyveres karhatalmat adott Szabolcs vármegyének, hogy a hajdúvárosokba szökött jobbágyokat bírói ítélet nélkül is visszaszerezze. A hét hajdúváros a szabadságuk sérelmére elkövetett erőszakosság ellen a leleszi konvent előtt együttesen tiltakozott. Az adófizetés rendszeressé válásának közvetlen következménye az lett, hogy a városok kom- munitásainak foglalkozni kellett a lakók jogállásának rendezésével. A közvetlen, minden hajdújoggal élő lakosra kötelező fegyveres szolgálat megszűnt, de a városnak voltak már olyan lakosai, akik ugyan nem voltak hajdúk, de a kommunitások határozata folytán telektulajdonosok lettek és bírták a telek után járó határbeli tartozékokat is.14 A központi államigazgatás szervei sohasem akarták mentesíteni a hajdúkat a katonatartás, a porció, a beszállásolás, a hadtáp és más kötelezettségek alól. E törekvések ellen a városok a hajdúkiváltságokra hivatkozva állandóan tiltakoztak, a hatalomnak mintegy kiilön- külön kellett hadakoznia a hajdúvárosokkal. Amikor a városi magisztrátusokban felmerült az igény egy közös szerv létrehozására, az 11 Uo. 17. 12 Uo. 15. 13 Uo. 15. i“ Uo. 15. 58
