Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Bodnár Tamás: Birtokos nemesség Borsod vármegyében. Az Ományi család
Ha megvizsgáljuk a fennmaradt tized- és portális összeírásokat, a család vagyoni helyzetére, a birtokok családon belüli megoszlására, illetve újabb rokoni kapcsolatokra derül fény. 1544-ben Ományban az alispán Andrásnak, Demeternek és Balázsnak volt összesen négy portája. Emellett András a legnagyobb birtokos, neki még Alacskán egy, Sajónémetiben három és fél, Oszláron négy, Nyomáron két és fél portája van. Ugyanekkor Balaton és Nekézseny egészben a családé. Viszonyításképpen, ekkor Ományban 18, Sajónémetiben 37, Balatonban 38, Nekézsenyben 39 adózó jobbágycsaládfő élt. Ományi Máté leányai, özvegy Nagy Kelemenné Katalin asszony és Császtai Bálintné Barbara asszony 1546-ban indítottak pert Bárius István és Ományi Boldizsár hatalmaskodásai miatt, amit Ományban követtek el.73 Ományban és Balatonban is birtokos ekkor Zilizi Ta- másné, az innen neki járó jegyajándék címén. O is Ományi lány, de keresztnevét nem ismerjük. A megyei törvényszék marasztalja el amiatt Ományi Annát, Dávidot és Demjént, mert két éven át beszedték a Zilizinének járó tizedeket is.74 Ez az első adat arra nézve, hogy az Ományiak a Ziliziekkel kapcsolatba kerültek. Zilizi Tamás 1544- ben Zilizen tíz, Szolga faluban pedig két portát bírt. 1549-ben is birtokos volt a falvakban, 1564-re azonban már mindkét részbirtoka a vele rokon Ományi Tamásé, kinek felesége Vathai Ilona. Elképzelhető, hogy Ományi Tamás egyik lány testvére ment Zilizi Tamáshoz nőül. Ományi Tamás és Zilizi Kristóf 1575-ben már együttesen védekeztek Zilizi Borbála perelése ellen.75 1570-es években Ományi Tamás és Fruzsina testvére, hogy erdélyi birtokaikat visszaszerezhessék, Gömörben harkácsi és borsodi részeiket is sógoruknak Csohány Andrásnak elzálogosították, ami ellen Ományi János és atyjafiai tiltakoztak 1579-ben.76 Ezeknek az erdélyi birtokoknak a helyét nem sikerült felderíteni. A Zilizi családdal, illetve Zilizzel másik ágon is kapcsolatba kerültek az Ományiak. Ományi Péter, akit nem tudunk a család egyik ágáSomos, Kétágú makkos erdő, ahol disznókat legeltettek a Sajó mellől felhajtva, és belőlük tizedet adtak. A földrajzi nevek egy része ma is megtalálható Nagyvisnyó és Nekézseny határában. 73 B.-A.-Z. M. Lt. XV-17. Omány 1546. 74 B.-A.-Z. M. Lt. XV-17. Omány 1547. 76 OL. P. 1702. 4. Cs. 53. Tétel. No. 31. 76 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/a. I. 324. 38
