Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kis József: Az 1956-os forradalom Edelényben

zül azonban csak Szabó István jelent meg. A hozzászólók Szabó magatartását kifogásolták, mert „nem embert nézett az emberben hanem eszköze volt a dolgozó." Vodila Barna azzal támadta Szabó Istvánt, hogy „a személyi kultusznak volt a híve, nagyobb tekintélyt akart magának szerezni mint régen a szolgabíró." A felszólalók javasolták, hogy Szabó kerüljön a megyei tanácsra. Sándor Dezső ismertette, hogy „a mezőgazdasági osztály dolgozói kijelentették ha visszajön, egy emberként hagyják ott a hivatalt." Ennek alapján egyhangúlag úgy döntöttek, hogy korábbi határozatuknak megfelelően Szabó István vb elnököt funkciójából visszahívják. Indoklásuk szerint „Nevezett fiatal, kevés gyakorlattal rendelkezik így ezen nagy járást vezetni képtelen volna, a vezetésben hibák voltak, nem érvényesült a kollektív vezetés, egyéni elhatározásait akarta érvényre juttatni. A dolgozókkal, de a közvetlen munkatársaival való magatartása is súlyos kifogás alá esik nem foglalkozott a dolgozókkal elzárkózott volt, a dolgozok féltek hozzá bemenni és a leváltása mellett foglalt állást nem csak a járási de a községi tanácsok dolgozói is. Nevezett tanuljon az itt elhangzott felszólalásokból, s jövőben új munka területén használja fel az itteni tapasztalatait, mert a vb. hangsúlyozza hogy nem törvénysértések elkövetése hanem a dolgozókkal való magatartása és vezetésben lévő hiányosságai miatt történik a visszahívás." A járási tanács végrehajtó bizottsága ezen ülésén már jelen voltak új tagként a korábbi munkástanácsok vezetői, hiszen - a megyei gyakorlatnak megfelelően - a munkástanácsok megszüntetése után azok tagjai közül többeket kooptáltak a tanácsok vérgehajtó bizottságába. Az egykori munkástanács tagjaként a járási tanács vb tagja lett a múcsonyi Csóré Mihály, a szendrői dr. Kovács Lajos, az edelényi Gazdik István és Imrech József, valamint az ormosbányai Györkei János.20

Decemberben a sorozatos országos, illetve megyei sztrájkok miatt az edelényi bányákban is akadozott a munka. Bár a Nagybudapesti Központi Munkástanács 48 órás sztrájkfelhívását nem tartották be, december 11-én, a sztrájk első napján a 3-as aknánál rövid időre mégis megállt a munka. A délutáni műszakos bányászok ugyanis nem mertek leszállni, mivel olyan rémhíreket hallottak, hogy aki lemegy, azt megverik. Az üzemi munkástanács (élén Gébes János) közbelépése következtében a bányászok megkezdték a munkát. Napok múlva

20 B.-A.-Z. m. Lt. XXIII-202. Jegyzőkönyv az edelényi járási tanács vb 1956. december 14-i üléséről.

299