Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Szőke Domonkos: 1956 - jobb megértését keresve
tak, a változások lényegét abban kell értelmezni, hogy a korábbi hatalmasok börtönbe kerülnek, a börtönviseltek meg hatalomba! Legyünk pontosak, a bibói értelmezés és helyzetítélet mindennek az ellenkezőjét hozta. Az ötvenes évekre mindez „megvalósult". Börtönbe kerültek nemcsak azok akik korábban politikai hatalomba voltak, de a rendszer hű kiszolgálói is. Az a demokrácia került válságba, melynek éppen legnagyobb propagátora Bibó István volt. A korszak sokat hangoztatott szlogenje éppen az volt, hogy előbb demokráciát kell teremteni, s azután szocializmust. Ebben nem is annyira az eredetileg hitthű baloldaliak hittek, de a 45-ös változásban bizakodó liberális-polgári ellenzék is. Az a totális hatalmi rendszer, mely az ötvenes évek Magyarországát jellemezte mindennek inkább volt mondható, de semmiképpen sem demokratikus formációnak. Képletesen szólva, füstöltek ugyan a gyárak, ami még szimbolizálhatta is a gyors ipari fejlődést! Elhíresült képen láthattuk Rákosi Mátyást, amint kezében morzsolja az érett búzakalászt, de a termelő paraszt porciózott kenyérfejadagra kényszerült. A „sződd a selymet elvtárs" blőd szövegét énekelte az ifjúság, miközben az országot lódenkabátos és gimnasztyorkás uniformisba öltöztették, s közel félszáz intemálótáborban, tízezrek raboskodtak. A munka frontján tízezreket sorakoztattak fel a szocializmus építésére. Hazánk volt a béke frontján a legszilárdabb bástya! „Az osztályharc éleződik" fura logikájával, mindenki ellenség, aki nem teljesíti a tervet, aki szabotál és „tudatosan" selejtet termel, így szaporodott a „nép ellensége" hatalom által gerjesztett arctalan tömeg. A hidegháború légköre volt ez, s a későbbiekben maga Gerő Ernő, a „hídverő" nyilatkozott úgy, az ötvenes években úgy éltünk és termeltünk, hogy karnyújtásnyira van a háború! 1953 és 56 közötti időszak, a kiigazítás politikáját hirdette meg. Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála addig elfojtottnak hitt indulatok gátszakadását hozta. A hatalom birtokosainak hitt munkások vonultak az utcákra Berlinben, Prágában. Munkástüntetés Lengyelországban, Magyarország korabeli vezetőit rendelik raportra Moszkvába. A magyar értelmiség egy képviselője megírja a Nyírségi Napló c. verset, a munkás-káderként kiemelt Galgóczi Erzsébet parasztszüleihez hazalátogatva a Győr-megyei Ménfőcsanakra, azt tapasztalja a seprőt nem udvarseprésre használják, hanem a padlás letakarítására! 283
