Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kápolnai Iván: Száz éve született Samu János költő, a kácsi „remete"

diplomáig ... felhőtlen és igen szoros volt a barátságunk, a kölcsönösen termékenyítő jó barátság - a több mint 30 esztendő (!) kényszer- szünet ellenére is". így jellemzi Samu Jánost: „maga volt az evangéliumi lelki tisztaság s a méregfog nélküli okosság". Más szavakkal úgy is mondhatjuk, hogy benne az igazságot kereső ész és a jóra törekvő, segítőkész szív, az intellektuális és morális értékek szerves egységben ötvöződtek.

Samu János azonban kácsi remeteségében sem lett teljesen hűtlen az irodalomhoz. Olykor hallatta „színes, meleg lírai hangját" - ha meglehetősen szűk nyilvánosság előtt is - a Mezőkövesden megjelenő irodalmi és néprajzi kiadvány közvetítésével. Az 1959-ben indított Matyófóld volt az országban az első - és évekig az egyetlen - periodikus kiadvány, melyet egy nem városi jogú település indított el és tartott fenn. Ezzel a lehetőséggel élt Samu János. Volt némi kapcsolata a mezőkövesdi járási, majd városi könyvtárral is, annak vezetőjével és egy-két munkatársával - amint a könyvtár vendégkönyvébe írt bejegyzése is tanúsítja. Samu János megkereste verseivel a kiadványt kezdettől fogva szerkesztő és szinte háláiéig évtizedeken át gondozó, sokoldalúan tevékeny - költő, drámaíró szociográfus - Kiss Gyulát, aki fölismerve a versek irodalmi értékét, közreadta azokat. (A jogot végzett Kiss Gyulának volt szerepe abban is, hogy Samu János végül is hozzájutott némi szerény nyugdíjhoz a politikai fordulat előtti munkaviszonya alapján.)

A Matyóföldben megjelent míves, cizellált versek általában a táj hangulatát tükrözik - olykor időmértékes klasszikus versformában. „Április a kácsi hegyek között" című verse például egy-egy hexameter sorból álló disztichonban íródott. A kácsi liget az észak-olasz padovai parkra emlékezteti Samu Jánost. A környékbeli ábrányi ke- resztútnál a felhővonulás sugarait szemléli, egy másik vers pedig szeptemberi sétáját idézi fel a Kecskekőben. Megörökíti a kövesdi állomást is, vagy éppen más alkalommal „kövesdi turistavezető"- ként szerepel. 1965 és 1973 között a Matyóföld minden száma közöl verset Samu Jánostól. Utolsó versei a „Bükki ősz"-ről és az „Elarászló őszi erdő"-ről szólnak.

Samu János megzenésített versei és műfordításai korábban a Rádió műsorában is rendszeresen szerepeltek. A megzenésítésben minden bizonnyal része volt a Kossuth-díjjal is kitüntetett osztálytársnak, Farkas Ferencnek, a magyar zeneművészek örökös díszelnökének, aki általában szívesen működött közre költői alkotások zenei átültetésé260