Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kapusi Krisztián: Miskolci városrajzolatok 1867-1871

szemét s trágyadombokat, ha az illetők (az állattartó lakosok - K. K.) a felhívásnak eleget nem tennének, azok költségére hordássá el".15 A határozott, karakán fellépés látszólagos megoldásnak bizonyult, hiszen a pénztár kongott az ürességtől, nem volt miből megelőlegezni a munkálatok költségeit. Általános jelenségként, a tradicionális lakossági hozzáállás és az anyagi eszközök hiánya hátráltatták a jóakarat érvényesülését: rusztikus malacröfögés,16 trágyaszag és stikkes űrgödrök (is) jellemezték korszakunk belvárosát.

Elhagyván az Avast és a Szinván átkelve, a szemlélődő útja Miskolc főutcájára a Sötét kapun keresztül vezetett. Pfliegler Ferenc hagyta reánk, hogy már az 1850-es években a varga és tímár céh, valamint a görög katolikus püspökség mészárszéke működött a Sötét kapu emeletes épületében.17Különösen a hentesek tevékenysége árasztott középkorias hangulatot, hiszen nem érték be az üzlet belső terével, hanem az utcára kiállított standjaikról - korabeli szóhasználattal: a tábláikról - is mérték a húst és a belsőséget. Panasz érkezett 1867 februárjában a városi tanácshoz, hogy a Sötét kapu alatt és a főutca szemközti oldalán nyíló Czikó (ma: Kossuth) utcán a „mészárosok a mészárszékekből messze kihajló tábláikkal a járókelőket a járdáról leszorítják, miáltal a szekérútra leszorított gyalog járók a kocsikkal való összegázoltatás veszélyének vannak kitéve".18 A tanács habozás nélkül rendelkezett és nem csupán a „járdára lenyúló húsmérő tábláknak" a leszerelését, hanem a „ronda mészárszékeknek 15 nap alatti csinosabb bolti helyiséggé" alakítását is az érintett hentesek kötelezettségévé tette.19 Balezer György, Demancsek András, Soltész János, Neumann Sámuel, Róth Móric Sötét kapui és Czikó utcai mészárosok bérleti szerződésükre hivatkoztak, hogy a szerint tilos a tulajdonos (a munkácsi görög katolikus püspökség, özv. Lengyel Józsefné és a miskolci görög keleti szentegyház) engedélye nélkül átépítéseket végezni. Érvelésük - a korra jellemzőn - utalt a hagyomány erejére, mondván, hogy az „új építkezések előálltával a szépítő bizottmánynak joga van, sőt, kötelessége beavatkozni, de hogy a szá15 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/a. 19/1869.

16 Amelyen alig mérsékelt, hogy 1871 januárjában „szükségét látá a képviselő közgyűlésünk állandó szabályként kimondani azt, hogy a város területén 12 db disznónál többet hizlalni szabad nem lészen", Id. B.-A.-Z. M. IV. 1601/a. 12/1871.

17 PFLIEGLER F. 1996. 31.

is B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1602/a. 162/1867.

i9 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1602/a. 246/1867.

217