Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Ujváry Zoltán: Két történeti monda irodalmi feldolgozása
vagyon egy Póka nevű Puszta, mellyet most a' Nemes Kultsár familia bír, talán attól vehette ez a' familia a' maga vezeték nevét." Kőváry László a Száz történelmi rege c. kötetében (Kolozsvár, 1857. 169-172) A két Pókai cím alatt egy másik forrás nyomán részletesebben, újabb elemekkel bővítve közölte: „Báthori ellen Békés Gáspár német pártfogás mellett fölkel, serget hoz, hogy fejedelemségéből kivesse. Nem sikerült. Báthori Békést Kerelő-Szent-Pálnál megverte. O elfutott, de hívei nagyrésze elfogatott. E csata után Kolozsvárit 1575. aug. 8-án országgyűlés lesz. Báthori az elfogott pártosokat törvényszék elébe állítja, s oly ítéletet mondat reájok, mit Vesselényi Miklós, itélőmester könyezve ol- vasa fel. A fő urak egyrészére kimondatott a halál, a népre az akasztófa. A vérpad akasztófa már áll. Jelen volt a nap, a perez, melyben a büntetésnek végre kellett hajtatnia. Már tolong a szánakodó s kiváncsi nép az utczákon, már vezetik elő az elfogott nép-csapatot, meglánczolva, hogy Szamosfalvá- hoz vigyék akasztani... Azonban jön a kegyelem, mely hagyomány szerint, egy véka orrot és fület engede vágatni, s csak azokat rendelte felakasztatni, kik még fenmaradnak. Barbar gondolat, de mégis kegyelem volt... Az elfogottak nagy része székely... A hóhér ott áll a vérpadon kezében csonkitó szer, körűié a csonkitandók s akasztandók csapata. Megkezdődik a borzasztó műtétel. Az orr és fűi, egy jajszó nélkül halmozódik vékára. Már csaknem telik a véka. Az elfogottak magakon végig tekintenek, látják, hogy még csak kevés orr és fűi kívántatik. Kezdenek a bakóhoz rohanni: mess nekem is! mess nekem is!! hangzott az orrokat és fűleket nyújtó székelyek ajkáról, hogy a meggyalázó akasztófát elkerüljék. Itt van alapja a történeti nevezetességű „mess nekem is" regének. Szomorú adoma, mert annyi áll, hogy bizonyos mennyiségűt megcsonkitának, s vagy harmineznégyet Szamosfalván felakasztottak. Az akasztandók elhúzódtak. A piaczon uj szerencsétlenek lépdelnek, főurak, feketében, halálra elszántan. A vérpad felé tartanak, mind deli szép lovag: 203