Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Deák Gábor: Martin János kereskedő-földbirtokos és a Martintelep

állandóul kamatozó állapotban tartatván, annak törvényes Interesse fertály esztendőnként egy oly tisztességes, és alkalmatos Nevelő Asz- szonynak fizettessék, a ki a szegényebb sorsú Gyermekeket minden szükséges Tanulmányokban ingyen fogja és tartozik oktatni és a 3. pontban rendelt halotti Szent Mise alatt Tanítványaival egyetemben az én vétségeim engesztelésére minden esztendőben egy Miatyánkot, egy Üdvözletét áhitatosan mondani".35

De nemcsak Miskolc város tehetséges, de szegény gyermekei számára tett alapítványt, hanem szülőföldjéről sem feledkezett meg. A végrendelet 20. pontjában előírta, hogy öccse, Martin János minden esztendőben küldjön oda is a tőke kamatjából. Sőt, küldjön oda megfelelő tanító férfiút, aki megfelelően oktatja az ottani gyermekeket elsősorban persze a vallásos ismeretekre. Továbbá megemlékezik az adósairól is. A hagyatkozás pénzösszegét, minden forintot három ezüst forintba kíván számíttatni: így nem devalválódhat a pénz. Ezt a végrendeletet 1835 április 28-án tette. Azt is rendelte, hogy a végrendelet egy példányát tegyék a Levéltárba. 1835. május 8-án Papp József hites ügyvéd, Máry Pál táblabíró és Conrad Reutter „Rittmeister" tanúsító aláírásával készült el a végrendelet. Borsod vármegye tábla- bírája pedig Lengyel József volt. Ezzel fejeződik be a végrendeletet feldolgozó unoka, dr. Sásdy Schack Béla cikke a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlapban közzétett szövege, amit egy bizonyos Gottlob Nathusios német kereskedőről olvasott írásból vett: Si lebte aund wirkte ein echter Geschäftsmann" = így élt és így működött egy becsületes kereskedő. Alkalmazva ezt a szöveget Martin Józsefre, hozzáteszi: „így élt és működött egy becsületes magyar kereskedő".

Martin József halála után a kereskedés, üzletek mind öccsére, Martin Jánosra maradtak. Régi plakátokon, fényképeken, a régi Miskolcról látott boltfeliratai táblákról még emlékezem arra, amelyiken ez volt írva: „Martin Testvérek". Kiemelte az unoka, hogy ebben a szövegben az van, hogy a Martin kereskedés nemcsak egy nagyszabású kereskedés volt, hanem a kereskedő hivatás gyakorlása. Ma már egészen megváltozott ez a kereskedői szemlélet. Azt is írta dr. Sásdy Schack Béla, hogy Martin József kereskedő öccse, Schack Béla nagyapja, Marton János, nemcsak méltó kereskedőtársa volt, „nem a munkálkodása révén gyűjtött vagyon nagysága" adja meg érdemét, „hanem az igazi nagyszabású kereskedőt jellemző az a tulajdonság, hogy

35 MARJALAKI KISS Lajos 1931. 9. p.

197