Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Deák Gábor: Martin János kereskedő-földbirtokos és a Martintelep

eső, árvíz, marha dögvész, abból kisegítsék őket. Egyébként a kamatokat hozzá kell írni a tőkéhez, így szép összeg gyűlt össze.

Már itt hadd jegyezzem meg, hogy Martin János unokája, az egykori kereskedelmi iskolai tanár, dr. Sásdy Schack Béla (1859-1936) kidolgozta a magyar kereskedelmi szakoktatás egységes tantervét 1895- ben. Abban központi helyen szerepelt a jó számviteli, közgazdasági ismeretek mellett a banki, pénzügyi tantárgy is. A megtermelt javakat pénzzé tenni a forgalom, a kereskedelem tudja. Ezért szerepel a szakoktatásban a közgazdaságtan mellett az áruismeret, hogy a kereskedő tisztában legyen azzal, mit ad el. Kár, hogy a rendszerváltás után megváltozott gazdasági életben ma már eléggé háttérbe szorult ez a szemlélet.

A végrendelkező Martin József, aki a vállalkozást gyümölcsöztet- te, örökösül testvéröccsét, Martin Jánost tette. Ennek a Martin Jánosnak az unokája az idézett dr. Sásdy Schack Béla. O említi a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1936. évi évfolyamában közölt megemlékezésében, hogy ő már semmit sem látott azokból a kereskedésekből, üzletekből, amelyek a végrendeletekben említve vannak. Miskolc bennszülött lakóinak az emlékében még élt a „Martin Testvérek" kereskedelmi vállalkozása, boltjai. Az 1800-as évek közepétől gyarapodó miskolci zsidó kereskedő polgárság neve jobban élt és él a város köztudatában, mint a század első harmadára jellemző, meghatározó Martin család emléke.

Hadd hívjam fel az olvasó figyelmét e helyen a Színházi Múzeumban lévő színházi plakátra, amely a zsidók 1867-es emancipációjakor a színházban megrendezett nagy ünnepséget hirdeti, jellemzésképpen a kereskedelmi generációk váltására. A Martin család római katolikus volt. A végrendelet bevezető sorai szerint „Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében kezdem ezen Testamentumomnak készítését testemre nézve ugyan roskadó egészségben de ép elmével és teljes előre való meggondolással. Az ember léte bizonytalan, lefolynak tündér napjaink, mint a sebesen futó pataknak habjai a mélységbe. Ha életemnek utolsó órája elcsendesül, lelkemet a könyörületes Istennek ajánlom; romlandó testemet pedig tétesse Martin János szívemből szeretett kedves Ötsém a föld gyomrába, amelyből származott. Úgy halok meg mint igaz R. Cath. Keresztény - szívem főtörekvése volt és tudom halmát semmi elkeserített Özvegy vagy Árvának könnyei soha nem fogják terhelni. Embertársaimat, mint önnön magamat szívemből szerettem - közülük senkit sem gyűlölök;

194