Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Fazekas Csaba: Somogyi Antal kommentárjai a szatmári 12 ponthoz

kell kitolni, mondván, sok birtokosnak vannak elidegenített jószágai, akik ezáltal károsulnak, illetve így visszaható törvény születne. Ezzel szemben az azonnal eltörlés mellett érvelt, kiegészítve azzal, hogy a bírói zár alá vétel és a hitbizomány (elidegeníthetetlen birtok) intézményeit is egyidejűleg fel kell számolni. Elismerte, hogy ezzel veszteséget fognak szenvedni mindazok, akik olcsón zár alá helyezték birtokaikat, de úgy vélte, épp az intézmények eltörlése miatt ők is olcsón szerezhetnek majd újabb, saját tulajdonú birtokot. A visszaható erejű törvények vonatkozásában pedig - Somogyira és kortársaira jellemző módon - ezúttal is Werbőczy Tripartitumának egyik aktualizált sorával érvelt, és leszögezte, hogy ha az ősiséget eltörlő törvény bármilyen határidőt szab a régi birtokperek lefolytatására, akkor legalább egy nemzedék fog kihalni, mire befejezik azokat, hiszen esetenként több száz éves perekről van szó. Az ősiség azonnali eltörlésével és a törvény életbe lépésekor rögzített állapotokkal viszont egy csapásra hitelképessé válnak a meglévő birtokok, de a jogbiztonság miatt Somogyi kiegészítő szabályokat is javasolt. Először is azt, hogy minden elővételi jogosultság töröltessék el, méghozzá minden esetre (magszakadás, idegennek és hazai vevőnek stb. történő eladásra nézve) is. Másodszor pedig azt, hogy - áttérve egyúttal a szatmári pontok 2. tételére is - minden törvényhatóságban rendes telekkönyv hozassák be. Az országos kataszteri felmérés, vagyis a teljes hazai birtok- (ingatlan-) felmérés a nemesi előjogokat érzékenyen érintette korábban is, de Somogyi fontosnak vélte hangsúlyozni, hogy a birtokok adásvételével, bérbeadásával, hitelviszonyaival stb. kapcsolatos teljes körű bejegyzések egységes vezetése nélkül a folyamat nem hozhatja el a kívánt hatást. A telekkönyvet továbbá „követelkönyv"-vel kívánta kiegészíttetni, utóbbi alatt értve a birtokkal kapcsolatos valamennyi követelés, hátralék stb. pontos vezetését. A két nyilvántartás által „ki lenne mindenkinek birtoka s terhe vagyis aktív és passzív állása mutatva".

Somogyi egy újabb kitérő erejéig visszatért az eladott, elzálogosított birtokok kérdésére, és követelte, az ilyen birtokokat sem az adós, sem annak rokonsága ne válthassa vissza, hiszen a szabad forgalom a birtok és a kapcsolódó hitelállomány értékét, s általában a „közvagyonosság gyarapodását" egyaránt növelik, az utóbbit veszélyeztető feudális maradványok visszatérésének lehetőségét kiküszöbölik. Az elzálogosítást Somogyi mindenképp a hitel funkciójával ellentétesnek, ezért kiküszöbölendő lehetőségnek vélte, ezért vagy megtiltani, vagy ha azt nem lehet, biztosítékok által minimálisra szorítani kíván184