Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Kubinyi András: Okleveles adatok a késő középkor mindennapi életéről
lebb hozandó két példát idéznék. Az első más kérdéseket is vet fel, amire most nem térhetek ki. 1421-ben a Szabolcs megyei Panyolán az egyik földesúr, Panyolai Frank az egyik jobbágya háza előtt ülvén nézte az ott játszókat. Sajnos, nem tudjuk, hogy mit játszottak. Ekkor Panyolai Zsigmond özvegyének egyik szolgálója jött oda, és maga fölé emelve szoknyáját és ingét így szólt: Frank, Zsigmond özvegye ezzel a jellel idéz meg a bírák elé. Frank elzavarta a nőt, de azt a játszók közül egy fiatalember - földesura utasítása nélkül - súlyosan megverte. A megyei hatóság a leány összeverését vizsgálta ki.22 Nem találkoztam még női nemi szervek perbehívó jelként való mutogatásával, de a megyét nem is az érdekelte, amit viszont az egyik fiatal jobbágy - joggal - ura megsértéseként fogott fel. A nő hátsó fele mutogatásával a magyarszentpáli templom pillérfőjével kapcsolatban László Gyula részletesen foglalkozott,23 a panyolai ügyet azonban nem tudom ezzel összekötni, noha biztosan van köztük kapcsolat. A szórakozás témájához csak az tartozik, hogy a paraszti ifjak játékát megfigyeli a földesúr. A másik eset 1525 októberében történt. A budai káptalannak, mint hiteles helynek meg kellett idézni Rákóci Ferencet. A káptalan kiküldöttének meg is mutatták néhai Ilencelfi István ítélőmester budai házában Rákócit, aki a ház alsó részében sötét helyen társaival egy asztal körül ülve kártyázott.24 Rákóci két testvérével együtt akkor királyi aulicusként dolgozott O felsége udvarában, amiért fizetést is kapott. A negyedik testvér, különben a későbbi erdélyi fejedelem Rákóczi Zsigmond nagyapja, ez alatt a család Abaúj megyei felsővadászi birtokán gazdálkodott. A közel ezer személyt foglalkoztató királyi udvar tehát elsősorban munkahely volt, tagjai nagy része az éjszakát fővárosi lakásában töltötte, ahol a hosszú őszi és téli estéket tökéletesen érthetően kártyázással és e mellett nyilván borozással töltötte el. A munka és a szórakozás határára tehetjük a vásározást, és az azzal kapcsolatos szokásokat. A sokadalmakon és a piacokon megjelenő parasztok és kereskedők megünnepelték a jól sikerült üzletkötéseket. Számos adat maradt arra, hogy az üzlet lezárása érvényességéhez hozzátartozott az áldomásivás. Olykor a nagy vígasságból baj is következhetett. 1524-ben pl. a kapomaki Márk-napi sokadalom al22 C. TÓTH i.m. 303. sz. 23 LÁSZLÓ Gyula: Régészeti tanulmányok. Bp. 1977. 186 - 210. 2* Dl. 24205. 17
