Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Szegőfi Anna: Lábjegyezetek a Miskolc monográfiához

megemlékezik: "Igen ösmert tipikus alakja volt a városnak. Nagy karimájú kalapban, fekete gérokkban járt, melynek hátsó zsebéből markolta a pattogatott kukoricát és szilvát menés közben és úgy rágcsált utcahosszat. De minden félszegsége és különcködése mellett, mind a közügyek, mind saját egyháza ügyei iránt melegen érdeklődött, ezt vagy azt a dolgot illető meggyőződésétől nem egykönnyen tántorodott el. Sem az egyháznál, sem a városnál nemigen tett korlátot a hangjára és legtöbbször fején is találta a szöget politikai, egyházi vagy párt kérdésben."7 Bató Istvánt gazdagsága nem mentette meg a súlyos családi tragédiáktól: egyik leánya kisgyermekként, a másik fiatal lányként, legendába burkolt körülmények között halt meg, szerelmi bánatában önkezével vetett véget életének. Bató István társadalmi szerepének sok köze van a családi drámához, Bató úr és neje ugyanis teljes vagyonát, a halott leány emlékének szentelve, jótékony célra adományozta. Vagyonért cserébe leánya, Bató Eszter, szobáját az idők végezetéig kellett volna megőrizni, változatlan formában. Az egyház az adományozó végakaratát nem tudta teljesíteni, a Corvin utca megnyitásakor a házat elbontották, a szoba berendezését a református egyház kénytelen volt elszállítani.

6.

1901. február 15-én új egyesület kezdte meg működését Kereskedők és Gazdák Köre néven. Az egyesület tagjainak és vezérkarának névsora elárulja az okot, amiért a gazdasággal foglalkozók két egyesületet hoztak létre, a Kereskedők és Gazdák Köre a zsidó vallású tőkések munkaadói egyesülete volt, Műnk Soma elnökletével. A vallási hovatartozás, sem a célok megfogalmazásában, sem a tagokra vonatkozó kötelességeknél, egyetlen alapszabály módosításban sem szerepelt, sőt a választmány tagjai sorában megtaláljuk, szinte a teljes megyei és városi tisztikart. A csaknem ezer tagot számláló Kereskedők és Gazdák Köre, a város határain túl is ismert Ferenczi Károly könyvkereskedő és kiadó elnöksége alatt bízta meg az akkor divatos Hevesi Lajos mérnököt a székház felépítésével a Déryné utcában. A székház utcai, 38 méteres frontján, két nagyobb társalgó és klubszobák, az udvari 52 méteres szárnyon könyvtár, táncterem, biliárd volt, kertje az árnyas fákkal és teraszával kedvelt nyári szórakozóhely lett. Termeiben a gyáripar, kereskedelem, banki és földbirtokos polgárok gyűltek ösz- sze, itt volt a pénzarisztokrácia, s itt működött az egyetlen engedé7 Pfliegler im. 43.p.

142