Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Faragó Tamás: Hivatal, rokonság, kommunikáció (Adalékok az értelmis égi léthez a 18. század közepén)

ügyében, így július vége lesz, értesülünk egy újabb borsodi jelentésből, hogy Fekete Zsigmondot szabadon bocsátották. Arról nem esik szó, hogy nevezettet lelkészi szolgálatának felhagyására kötelezték volna, szemben a Nyugat-Dunántúlon ez időben lejátszódott hasonló esetekkel, így az a benyomásunk, mintha a lehetőségek keretein belül enyhébben ítélnék meg az ügyet.

De nem csak az esketés körüli konfliktus intéződése tűnik hosz- szadalmasnak. Igen lassú már ezt megelőzően a Fekete Zsigmond nemességét igazoló bizonyságlevél elkészülése is, holott a mindössze negyven egynéhány falut számláló Torna megyében élő nemesek valószínűleg mind ismerték egymást. Nevezett saját bevallása szerint személyes intézkedése és rokonainak, ismerőseinek közbenjárása kell ahhoz, hogy ez az egyetlen irat elkészüljön, holott senki sem említi azt, hogy Fekete Zsigmond nemessége kétes, vagy vitatott lett volna. Mindez csak a jogtörténeti kutatás e korszakról rajzolt képét erősíti: az ügyintézés nem ritkán hónapokba, néha évekbe telik, emiatt családtagok hosszabb időre külön kerülnek egymástól, és vélhetőleg a közösségek vallási életében is kisebb-nagyobb zökkenők következhetnek be. Úgy tűnik tehát, hogy a hivatalos ügyeket a korszakban nem főhivatású tisztviselők intézik, hanem olyan hivatalt viselő nemesek, akiknek munkakedvük hullámzó s azt személyes teendőik, az üggyel kapcsolatos szimpátiájuk, illetve ellenszenvük sokkal jobban befolyásolja, mint a feladatkörükre, tevékenységükre vonatkozó esetleges előírások.

Harmadik sík: családi - rokoni vonal. Fekete Zsigmond bizonyságlevelet szeretne kapni nemesi származásáról, ezért személyesen akarván ügyében eljárni 1751 vagy 1752 körül szülőföldjére, Torna megyébe utazik. Itt rokonait, valamint szolgabíró ismerősét kéri arra, hogy segítsék az ügy elintézését. Mikor 1761-ben másodszor látogat Tornába, akkor valószínűleg feltárja konfliktusos helyzetét Baranyában, ami feltehetőleg közrejátszik abban, hogy rokonai azt javasolják számára, hogy ne lakjon „idegen földön", hanem „született földjére", „vérei közé" költözzön vissza. A kor embere nagyobb biztonságban érzi magát, ha rokonaival egy csoportban vagy legalább azok közelében lakik, ahol egymás segítségére és védelmére lehetnek. A rokonság, a személyes ismeretség a hivatalos ügyek intézését is gyorsabbá, könnyebbé teheti, szereplőink úgy hiszik, és úgy tapasztalják, hogy nem a szabályok, előírások betartásában kell elsősorban bizakodniuk.

112