Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Tóth Péter: Szentpéteri Imre végrendeletei

nemest,4 de sikerült magát tisztáznia. 1675 körül halt meg. Fia, Imre 1679-ben kapcsolódott bele a vármegyei életbe: ekkor választották szolgabíróvá. 1683-ban Thököly által elrendelt nemesi felkelés egyik fóTiadnagya.5 1690 és 1696 között helyettes alispán, 1699 és 1706 között pedig rendes alispán Borsod vármegyében.6 Katonai karrierje is gyorsan ívelt felfelé: 1703-ban őt bízta meg a fejedelem Szendrő és Eger várának az átvételével, 1704-ben pedig a Dunán inneni részek hadainak a vezetését bízta rá.7 Nagymajténynál is Rákóczi oldalán találjuk: ő is aláírta azt a levelet, amelyet a vezérek küldtek az akkor már Lengyelországba távozott fejedelemnek.8 A fegyverletétel után hazatért és 1725-ben bekövetkezett haláláig9 szentpéteri birtokain gazdálkodott. Fia, András 1717 és 1723 között a vármegye szolgabírá- ja volt. A család férfiága unokájában, Sámuelban halt ki.

Szentpéteri Imre három ízben végrendelkezett.10 Először 1710-ben, amikor az országban pestisjárvány dúlt, neki pedig hadba kellett vonulnia. 1723-ban aztán ezt a végrendeletet egészítette ki és igazította azokhoz a változásokhoz, amelyek az eltelt idő alatt történtek. 1725- ben súlyosan betegen további kiegészítéseket tett fia, András javára. Ezekből a végrendeletekből jól megismerhető nemcsak egy jellegzetes borsodi középbirtokos család vagyoni helyzete, hanem a korszak gondolkodásmódja is.

4 GYULAI Éva: Egy borsodi nemes Rákóczi oldalán - Aszalay Ferenc (1674-1729) udvari szekretárius életútja. In: A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa II. Sárospatak, 2003.16-17.

5 BOROVSZKY Samu: Borsod vármegye története. Budapest, 1909. 398.

6 Status personalis comitatus Borsodiensis.

7 GYULAI Éva 2005. 264.

8 MOL. P. 1702. sz. n.

9 GYULAI Éva 2003. 61.

ío Végrendeleteinek korabeli másolatát lásd: B-A-Z. m. Lt. IV. 501/d. (Acta judicialia non prothocollata), Sp. II. fase. I. nr. 8.

102