Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában

Thassy Miklós miskolc-alsóvárosi plébános volt, aki az egyházi álláspont egyik leginkább következetes képviselője, valósággal szószólója volt a reformellenzék egyik bástyájának számító Borsod vármegyében. Thassy Miklós 1792. szeptember 3-án született a Heves megyei Monostoron kisnemesi családban. 1815-ben szentelték pappá, több helyen is szolgált, előbb Tiszadada lelkipásztora volt, majd 1830-ban lett miskolc-alsóvárosi plébános. Elődje 1828-1829 között báró Barküczy László, a későbbi székesfehérvári püspök volt. (1828-ban a Szent Anna templom körül szervezték meg a felsővárosi plébániát, a régi mindszenti plébániát ettől kezdve Miskolc-Alsóvárosnak nevezték, Mindszent elnevezését csak 1941-ben kapta meg újra.") Az alsóvárosi plébánia jelentőségét nemcsak nagy lélekszáma adta, hanem a jelentős várossá nőtt Miskolc környezete is.

3 Thassy Miklós ezenkívül miskolci alesperesként az egyházkerület élén is állt, már az 1830as években címzetes egri kanonok, közéleti tevékenysége is ismert volt, például a főegyházmegye képviselőjeként Borsod megye közgyűlésein vett részt. Az egyházkerület tanfelügyelője, Borsod mellett Heves, Szabolcs és Zemplén is táblabírájává választotta. 1844-ben tényleges kanonok lett (a miskolci plébániát Máriássy Gábor vette át), 1848 március 8-án főesperessé nevezték ki, júliusi beiktatása után nem sokkal azonban egyházi karrierje derékba tört. 1849-ben a pusztító kolerajárvány áldozata lett.

4 A „miskei és monostori" Thassy-család számos tagja volt ismert Borsod és Heves megye mellett Nógrádban, Somogyban és Zalában is. Az 1830-40-es években a miskolci plébános, Miklós mellett bizonyos Thassy Gábor és Lajos aladóMegjegyzés: jelen közleményünkben eltekintettünk a vegyes házasságok áldásmegtagadásával összefüggő szakirodalom ismertetésétől. A fontosabb munkákat megemlítjük viszont a Thassy Miklós ügyéhez nagyon is szorosan kapcsolódó edelényi esettanulmányunkban: FAZEKAS Cs. 2002. (További részletes hivatkozásától eltekintettünk.) A vonatkozó források egy kisebb részét publikáltuk: FAZEKAS Cs. 2000. 2 Miskolc egyik legrégibb plébániájának történeti áttekintésére ld. pl.: NEMES J. 1864. 361-362. p.; Soós I. 1985. 133-135. p.; BARSI J. 2000. A Szent Anna templom plébániává szervezésére részletesen: LESKÓ J. 1928. 3 A miskolci espereskerület lakosságának mintegy negyede az alsóvárosi plébánia területén lakott. A kerülethez tartozott még Aszaló, Diósgyőr, Felsőzsolca, Görömböly, Hámor, a már említett Miskolc-Felsőváros, Sajószentpéter, Szirmabesenyő és Újhuta is. A nagyobb lélekszámú plébániák (különösen a miskolciakban) a katolikusok jelentős kisebbséget alkottak, az Alsóvárosban például mintegy 3800 római, közel 500 görög katolikus mellett 13000 körül volt a reformátusok, 1300 az evangélikusok, és 550 a görög keletiek száma. Miskolc-Alsóvároshoz két fontosabb és két kevésbé jelentős fília tartozott, előbbiek közül Mindszenten a katolikusok túlnyomó többséget alkottak. Szirmán viszont közel annyi (300 körüli) református élt, mint katolikus. Schematismus, 1837. 101-107. p. 4 Thassy életrajzi adataira: EFL. AN. 611. rakt. sz. (= Personalia. Nicolaus Thassy.); Schematismus, 1837. 38. p.; Pléb.ir. 1849. szám nélk.; röviden: SZENDREI J. 1911. 322. p.; RÉT A Y K. 1928.