Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Kis József: Forradalom és megtorlás Szerencsen 1956-1957

már leváltották, ezért ne vegyék figyelembe ezeket az utasításokat. Ezen túl értesítette a községi munkás-paraszt forradalmi bizottságok elnökeit, hogy „Balovits Béla vb. elnök nevében telefonon 1956. november 10-én továbbított távmondat semmis. Felhívom, hogy a továbbiak során ragaszkodjék szigorúan ahhoz a körlevélhez, melyet én írtam alá 1956. november 8-án."

37 Ezzel egyidőben folyt a küzdelem a községekben is a hatalomért. Októberben „a községi munkás tanácsok a járás huszonnyolc községe közül tizenhat községben huszonhét végrehajtó bizottsági vezető ellen emeltek kifogást és távolították el funkciójukból. Néhány községben (Tállya, Megyaszó) a hivatali apparátus egészét eltávolították a vb titkár kivételével. A Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány november 8-án megjelentetett rendelete felhívta az eltávolított dolgozókat, hogy november 10-ig foglalják el munkahelyeiket. Erről távmondatban a járási tanács vb is rendelkezett, azonban több községben ezt nem lehetett végrehajtani. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a járásban tizenhat községben munkástanácsok, tizenkettőben pedig a tanácsok végrehajtó bizottságai látták el az államigazgatási feladatokat. A kommunisták - minden próbálkozásuk ellenére - még hosszú hetekig nem tudták megtömi a munkástanácsok uralmát.

38 November 15-én Szopkó Gyulát, dr. Záhony Károlyt, Ferenczi Sándort és Redele Sándor rendőrkapitányt őrizetbe vette a szovjet katonaság és Tokajba hurcolta. Ahogy a munkások tudomást szereztek erről, le akarták állítani a gyárat. Valószínűleg azért, hogy erre ne kerüljön sor, Szopkót és Redelét már este hazaengedték, azonban Záhony és Ferenczi fogságban maradt. Szopkóékat este 9-10 óra körül a pártbizottság kocsija szállította Szerencsre, ahol a cukorgyár környékén 40-50 fős csoport várta őket, s Záhonyék felől kérdezősködtek, azonban Szopkóék nem tudtak válaszolni. Szopkó ezután a cukorgyári munkástanács meghívására megjelent a cukorgyári munkástanács ülésén, s beszámolt elhurcolásuk körülményeiről. Másnap reggel a cukorgyári munkástanácson Szopkó Gyula Záhony feleségével jelent meg. Közölte, hogy „Záhonyt haza kell hozni, mert ha nem lesz itthon, nem vállal felelősséget a pártbizottság tagjainak életéért, nem tudja a rendet fenntartani Szerencsen ... , mert a tömeghangulat az, hogy Záhonyt a járási pártbizottság vitette el". A beszélgetésnél jelen volt Szemere Endre, a gyár igazgatója is, aki ezután felvette a kapcsolatot a járási pártbizottsággal, B.-A.-Z. m. Lt. XXIII-973. Távmondat Járási Tanács Vb. elnökétől. 1956. november 10.; Szerencsi járási MPFB elnöke értesítése. 1956. november IL; B.-A.-Z. m. Lt. XXI1I-453. Jegyzőkönyv az újcsanálosi Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság 1956. november 11-i üléséről. B.-A.-Z. m. Lt. XXIII-2/a. Jelentés a szerencsi járási tanács vb. és hatáskörébe tartozó községi tanácsok helyzetéről, a megyei tanács vb. 224/35/Tk. Vb. 1957. számú határozata alapján. 1957. március 7.