Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Bodnár Tamás: Borsod vármegye katonai összeírása 1704-ből

Borsod vármegye katonai összeírása 1704-ből BODNÁR TAMÁS A nyolcvanas évek közepén Heckenast Gusztáv, részben még a Thaly Kálmán és Marko Árpád által követett, ma már klasszikusnak nevezhető felosztásban - udvari, reguláris, mezei, idegen hadak - tárgyalta a kuruc hadsereg szervezetét. A haderő összetételét három nagyobb szociális csoportra osztotta, a nemesi kiváltságokkal nem rendelkezőkre, akik közül a legtöbben a jobbágyok, kisebb számban szabadosok és városi vagy mezővárosi polgárok voltak, illetve a katonáskodó nemesekre és a hivatásos katonaságra, mely utóbbiakban az új életre kelt vitézlő rendet alkotó magyarok és külföldi zsoldosok harcoltak. Rákóczi államának hadszervezési törekvéseit, vagyis a kuruc hadsereg megteremtését a szakirodalom, a fejedelem, valamint Bercsényi Miklós főgenerális és Forgách Simon tábornagy nevéhez köti, s csak kevesebbet szól arról, milyen előzményekre építhettek a hadsereg megszervezésénél. A kuruc hadsereg szervezésével foglalkozó munkákat olvasóknak az lehet a benyomása, mintha Rákóczinak a semmiből kellett volna hadsereget teremtenie. A történelmi valóság azonban az, hogy a XVII-XVIII. század fordulóján, jelentős létszámú hivatásos és félhivatásos fegyverforgató találtatott Magyarországon, akik változatos szervezeti formákban harcolták végig a török elleni felszabadító háborút. Thököly felső-magyarországi államának bukásáig, 1685 végéig, mintegy 16-18000 fő harcolt az oszmán hatalom oldalán. Majd 1686 után még mindig mintegy 2-5000 fő közötti kuruc katonaság sorakozott fel a török oldalon. Erdély elfoglalása (1687) után és az 1690-es években azonban már 25000-30000 embert állított ki a Magyar Királyság a török ellen. Ez a létszám pedig, majdnem elérte a Habsburg Birodalom haderejének egyharmadát. A századforduló Magyarországának egyik legsúlyosabb szociális és politikai problémáját a társadalom demilitarizálása okozta. A legnagyobb gondot talán nem is a hivatásos katonarétegek jelentették, mivel jelentős részüket a spanyol örökösödési háború katonakereslete eredményeképpen újra alkalmazták, hanem az egyéb fegyverforgató réteg jogi helyzetének rendezése. Az esetek többségében ez privilégiumaik elvesztésével, paraszti, jobbágyi sorba való süllyedésükkel járt. A volt végváriak, mezei katonák, egykori katonaparasztok, a török és a megromlott közbiztonság miatt felfegyverkezettjobbágyok 1703 tavaszán és nyarán tömegesen álltak II. Rákóczi Ferenc