Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Tóth Péter: A varázsló cigányasszony a XVIII. századi forrásokban

féle rossz rongyot megégetett és azt állította, hogy azok a füstölés közben véletlenül elégett ruhák maradványai.

11 A XVII. század utolsó éveiben egy kecskeméti asszonynak, aki a Törökországban lévő ura miatt aggódott, olykor tyúktojás, olykor csiga segítségével több alkalommal is azt jósolta egy helybéli cigány asszony - akinek neve sem volt, a források csak úgy emlegetik, hogy a „Czigány János nénje" -, hogy az ura jó egészségben van. A tanúvallomásokból az is kiderül, hogy ezenkívül értett az elveszett pénz felkutatásához, elásott pénz megtalálásához és varázslással azt is el tudta érni, hogy a születendő gyermek fiú legyen, illetve, hogy gyermektelen nőnek gyermeke szülessék - ez utóbbiért az egyik tanú szerint „eleget is hordott holmi adományt" egy neki hitelt adó asszonytól.

12 Egy másik, 1686-ban ugyanezen cigány asszony ellen folytatott perből az is kiderül, hogy egy kárvallott asszonynak azt tanácsolta: egy békát elevenen töltsön meg kölessel, majd főzze meg fazékban és a kára megtérül.

13 Csupa olyan dologban tudtak segíteni tehát a varázsló cigány asszonyok, amelyek rendkívül fontosak voltak a korabeli emberek számára. És bár az eddig feltárt perek száma viszonylag csekély, az igény általános voltát jól mutatja egy 1802-ben kelt helytartótanácsi rendelet, amely Abaúj vármegyéből származó panaszok alapján olyan cigányokra hívta fel a figyelmet, akik szerencsemondás és elrejtett kincs felfedezése ürügyén szerte az országban kóborolnak és az egyszerű embereket becsapják.

14 Hogy hogyan is történt az elásott kincs megtalálása és milyen jövedelmet jelentett ez a kincslátó varázslónak, arra a legjobb példa annak Cigány Meláknénak az esete, aki ellen 1752-ben indított büntetőpert Bihar vármegye magisztrátusa.

15 A perben felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvek szerint ez a cigányasszony Berettyóújfaluban két házba is betért és felajánlotta az otthon lévő asszonyoknak, hogy megtalálja a portán elrejtett kincseket. Igen figyelemre méltó, ahogyan a háziak bizalmát megnyerte: az egyik helyen kért és kapott egy fekete tyúkot és egy pénzdarabot, amelyet azonnal a tyúk 11 B-A-Z. m. Lt. IV. 1501/b. (Miskolc város levéltára, büntetőperes iratok), IX. nr. 527. - Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cigány asszony azzal védekezett: a panaszos felesége bízta meg öl bizonyos jutalék fejében a ruhaneműek értékesítésével. Ez akár valóban így is történhetett, hiszen illenék a férj által a tékozló feleségről felvázolt képhez. Szempontunkból azonban nem a valóság kiderítése a fontos, hanem az a tény, hogy egy cigány asszony vádolható volt efféle „mesterséggel", illetve, hogy a vádat a törvényszék komolyan vette, tehát hihetőnek tartotta. 12 Schram Ferenc, 1970. II. kötet, 458—459. p. 13 Iványosi-Szabó Tibor: A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I. (1591-1711). Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Forrásközlések I. Kecskemét, 1996. 129. p. 14 Torna vármegye levéltára, Salamon Pál levéltáros által kigyűjtött iratok. 15 Bihar vármegye levéltára, Törvényszéki iratok, nr. 54.