Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Tóth Péter: A varázsló cigányasszony a XVIII. századi forrásokban

kább az tűnik ki, hogy véletlen baleset történhetett és a fiatal cigány nő akkora bánatot mutatott, hogy még a vádat képviselő ügyész sem ragaszkodott a szigorú ítélethez).

3 A büntetőperek szempontunkból legérdekesebb csoportja abba enged bepillantást, hogy milyen technikákat alkalmaztak a cigány asszonyok a szükséges javak megszerzése érdekében. Ezen technikák egy részének köszönhetően ugyanis a cigányokat varázslókként tartották számon. Hogy mondandómnak térbeli és időbeli kereteket adjak, álljon itt bevezetésül két idézet: „...Ezalatt sok nép ment oda, hogy megcsodálja a herceg feleségét, aki tudott jövendőt mondani. Es azt is megmondta, hogy az illető mire viszi az élete folyamán, kit szeret, hány gyermeke lesz, jó vagy rossz lesz-e a felesége és más efféléket. Nagyon soknak megmondta az igazságot és akik odamentek jósoltatni, kevesen mentek el úgy, hogy meg ne lopták volna őket. Az asszonyok bementek a városba, a fellegvárba, betolakodtak a lakásokba, néhányan elmentek a boltokba és kinézték, hogy a következő alkalommal majd mit lopnak el. "

4 „...Vallották, hogy tegnap múlt egy hete, délutáni 3 órakor hét esméretlen czigány asszonyok a' polai helység bírójának udvarában bejöttek, kik közül öten itt fogva vágynak; hárman közüllök a szoba ajtóra állottak, a negyedik egy bottal csattogatott az udvarban és a tanúknak figyelmeket magára vonta, az ötödik pedig a tanúktul kéregetett, a hatodik pedig az útcza felől állott, és ezen fortéllyok közben anélkül, hogy a tanúk észrevették volna, a hetedik a szobába bécsúszott és nyitó vassal egy ládát felnyitott és belüle nevezetes summa pénzt elrablott. - A tanúk a ' sok czigány asszonyokon keresztül vergődvén, a' szobába bementek és tapasztalták, hogy a pénzes ládárul a rajta volt lábos a földre letétetett; tüstént a ládának egyik felét emelintették és azt könnyebbnek lenni tapasztalták, mint előbb volt; tüstént a gazdáért szaladtak és haza hívták, aki haza érkezvén, tapasztalta, hogy a ládábul nevezetes ezüst és papíros pénzek hibáztak. Tüstént ötöd magával a tolvajok után elsietett és minap azokat sokad magokkal meghajtotta: hetvenegy forint ezüst pénz visszakerült, 129 forint pedig nem. A tanúk a czigányokra reá ismertek..."

5 - Ez utóbbi eljárás általános voltát és a házakba való bejutás módját jól példázza egy hasonló abaúji per, amely szerint 1830 februárjában egy Zemplén megyéből való, 30 főből álló cigány csoport négy szekérrel és tíz lóval több falut is felkeresett, ahol a házakba „nagy számmal 3 Szcpes vármegye levéltára, büntető törvényszéki iratok. 4 Heizinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról. Fejér Megyei Történeti Évkönyv, 12. Székesfehérvár, 1978. 159. p. 5 Zala megyei Levéltár, Törvényszéki iratok, 1831. fasc. 30. nr. 93.