Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Gyulai Éva: A Zsámboky-címer mint embléma - Adalékok az őrdaru (grus vigilans) heraldikájához

nul: közös szívű) lelkekről beszél. A darupár közösségének képi programja szinte kínálja a lehetőséget az összetartozás kifejezésére. A két epigramma ezen túl is rokon, hiszen Iunius is a görög-római mitológiából nevezi meg a darvakat, nála azonban már hangsúlyosan szerepel a munka/fáradság azonosítása a humanista tudománnyal. Zsámboky verse „alaposabb", a címer minden elemét megénekli, különös hangsúlyt kap nála a sisakdísz rózsapárja és ezek illatának fuvallata, mint a Zsámboky család dicsőségének és sikerének szimbóluma. Az őrdarvak tartotta kő azonban Iuniusnál egy másik fontos szimbólumra, a szívre változott, az epigramma is ezzel a szóval kezdődik (cor). Iunius az epigrammán kívül magyarázza is Zsámboky címerének szimbolikáját, kommentárjában megjegyzi, hogy a daru Nauplios fiának, a görög mitológiából jól ismert Palamedesnek madara, s mint magasra szálló madár a tudomány magaslataira törő tudósnak is szimbóluma, a követ tartó éber daru pedig a sokat éjszakázó, tudományokkal foglalkozó embert jelképezi. A szív (eredetileg kő!) a nemes emberi érzés és tettek, az aranygyűrű az elismerés és dicsőség jelképe.

15 Nem Iunius az egyetlen kortárs emblémaköltő, akit Zsámboky címere megihletett. Zsámboky barátja, Nicolaus Reusner, aló. század második felének kiváló humanistája, akit költőként is elismertek, 1581-ben Frankfurtban megjelentetett egy emblémáskönyvének egyik ajánlóversét Zsámboky írta, ezt követően Reusner is meg verselte a Zsámboky-címert, sőt még a mottó is ugyanaz maradt: In laboré fructus. Saját címerkölteménye mellett Hadrianus Iunius versét is újra leközöl te.

16 Embléma és címer A címer és embléma kapcsolatát már a 16. századi elméleti munkák feszegették, köztük a legismertebb Claude Mignault francia tudós latin nyelvű, Alciato-kommentárja volt. Mignault az emblematika elméletét tárgyaló munkájában megkülönbözteti az emblémát és szimbólumot, az utóbbinak szerinte leginkább a fejedelmek és főurak impresa néven ismert személyes jelvénye és jelképe felel meg, fel is sorolja kora majdnem minden uralkodójának impresáját, amely szimbolikus tartalmú rajz és jelmondat ötvözete. A címerekre rátérve kifejti, hogy minden címer szimbólum és jel, de nem minden szimbólum lehet címer, a szimbólum ugyanis tágabb fogalom, a címer pedig szűkebb értelmű és sajátságosabb, hiszen egy család állandó szimbó15 Varga 1966. 191-191. pp. 16 Varga 1964. 220. p.