Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Kubinyi András: Gercse. Egy Buda melletti kisnemesi falu és lakói

házasságokat (a Fóris családnál) is. A vezetéknevek alapján pedig beházasodottakkal is számolhatunk. A Boldogasszonyfalvi és Lőrinci előnevűek valószínűleg távolról kerültek ide. Az 1493 és 1511 közt előforduló Gercsei Szomori Zorárd - 151 l-ben Pilis megye szolgabírája

35 - azonban feltehetően a hasonnevű, Felkeszi kisnemesi faluból való család sarja volt, mint a már említett 1502-ben szolgabíró Szomori Albert. A Szomoriak Gercsére költözése korábban történhetett, ugyanis 1484-ben Gercsei Szomori Péter már részt vesz szomszédként egy iktatáson. Gyakorlatilag „társadalmi beltenyészetű zárt házassági körről"

36 beszélhetünk tehát a gercseieknél, amelynek a sugara - tekintve a családok rossz anyagi helyzetét, és csekély társadalmi súlyát - rövid, kb. két, két és fél magyar mérföld lehetett. Ez különben, mint ismert, lényegében annak a körnek felel meg, amelyen belül nem volt szabad ugyanaznap két vásárt tartani.

37 23 biológiai értelemben vett kiscsaládra, azaz apára, feleségére, közös gyermekeikre maradt adat. (Igaz, lehet, hogy az egyik házasfél az adat idején már nem élt.) Ezekből 26 fiúra és 14 leányra, azaz összesen 40 gyerekre maradt adat, akik a rájuk vonatkozó oklevél idején lehettek már felnőttek is. így egy apára 1,7 gyermek esik, mégpedig 1,1 fiú és 0,6 leány. A fiúk aránya 65%. A gyermektelen családok száma 2, egy gyerekkel rendelkező 10, kettővel 6, hárommal 2, néggyel 3. A leányok alacsony aránya csak látszólag furcsa, hiszen megfelel a forrásokból olvasható képnek. Fügedi az Elefánthy családban 81 férfit és csak 30 leányt tudott kimutatni, ami még roszszabb képet mutat: ott 73% a férfiak aránya. Természetesen ez nem felel meg a valóságnak, ugyanis a magyar nemesi jog következményeként a nőkre kevesebb adat maradt fenn.

38 A fenti számadatok tehát nem mondanak sokat. Valamivel többre mehetnénk, ha a kiskorúak arányát ismernénk. A nők esetében forrásaink segítséget adhatnak, ugyanis ezeket közülük puella-nak, az asszonyokat pedig domina-nak nevezték. (Megjegyzem, hogy téves a forráskiadásunkban gyakorolt szokás, hogy a domina-t úrnőnek, olykor úraszszonynak fordítják, ami jobbágy asszony esetében enyhén szólva különös.) A puella mindenképp fiatalkorú hajadon.

39 A 14 gercsei nő közül öt puella, 35 Knauz: 90-9 l.sz. 36 Erre: Hermann Milgau: Geschlossene Heiralskreise sozialer Inzucht. In: Deutsches Patriziat 1430-1740. hsg. von Hellmuth Rössler. (Schriften zur Problematik der deutschen Führungsschichten in der Neuzeit, Bd. 3.) Limburg/Lahn. 1968. 1 -25. - Vö. még Kubinyi András: A magyar genealógiai kutatás. In: Levéltári Közlemények 41 (1970) 216-217. - Neumann i.m. 433. 17 Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. (DélAlföldi Évszázadok 14.) Szeged, 2000. 35-36. 38 Fügedi: Az Elefánthyak i.m. 172. - Ld. még fent, 13. j. 39 Ezt azért kell kiemelni, mert idősebb hajadonok esetében már előfordulhat a „domina" is. Ez azonban gyakorlatilag nem jelent sokat, mert az apácákat leszámítva szinte hiányoznak Magyarországon a férjhez nem ment idősebb nők. Ilyen kivételre ld. Kubinyi András: Egy késő-középkori főrangú hölgy végrendelkezésének tanulságai. In: Történelmi Szemle 39 (1997)