Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Pozsgai Péter: Paraszti háztartás és munkaszervezet

ben elfogadott volt. A fejlett tőkés országokban a munkaerő állandó újratermelésének szükséglete korlátozza a tőkének a munkaerő korlátlan kihasználására irányuló törekvését. Ezzel szemben a paraszti családi gazdaság számára a munkavégzés - függetlenül a munkaráfordítás mennyiségétől - állandó „kiadásként" jelenik meg, mert nincs lehetőség a családi munkaerő alternatív felhasználására." Azt a határt ameddig a családtagok adott körülmények között dolgoznak (fokozzák munkaráfordításokat vagy „munkaerőfeszítéseiket") Csajanov az önkizsákmányolás fokának nevezte.

12 A parasztok csak akkor vállalnak nagyobb erőfeszítést, ha úgy gondolják, hogy az növeli az eredményességet, vagyis a nettó termelési értéket is, amelyet nagyobb mértékű családi fogyasztásra fordíthatnak, vagy nagyobb befektetést tesz lehetővé a gazdaságban, esetleg mindkettőre lehetőség nyílik. Romló gazdasági feltételek mellett tehát nő az önkizsákmányolás mértéke, míg hogyha a család gazdálkodási körülményei javulnak csökkentik a munkaráfordítást, s a konjunkturális többletbevételt is fogyasztásra is pihenésre fordítják (a munkaerő újratermelése). A család létfenntartását tehát mindenáron biztosítják a dolgozó családtagok, ez a legfontosabb mikrogazdasági kényszer, amely döntéseiket befolyásolja, nem a termelési lehetőségek és fogyasztói preferenciák klasszikus fogalmaihoz igazodnak, mert nagyon gyakran egyszerűen nincs választási lehetőség a munkaerő alternatív felhasználást vagy egyes termények termelését illetően, hisz a termelés szerkezetét nem a profitkilátások alakítják.

13 c) A parasztcsaládok szerkezete: a családi fejlődési ciklus elmélete Csajanov a parasztgazdaság szervezésére ható tényezők (a piac hatása, a megművelhető föld mennyisége, természetes termékenység stb.) közül legmeghatározóbbnak tartotta a családszerkezetet, amely döntően befolyásolta és korlátozta a gazdasági tevékenység eredményességét és volumenét.

14 A parasztgazdaság munkaerejét nyilvánvalóan behatárolja a rendelkezésre álló munkaképes családtagok száma. A család fogalma alatt maguk a parasztok a zemsztvo statisztikát készítő statisztikusok tapasztalata alapján - azokat a személyeket értették, akik állandóan egy asztalnál, illetve egy tálból ettek.

15 11 Medick, H. 1976. 12 Magyarországon a szociológus-szociográfus Márkus István használta ezt a terminológiát (lásd pl. Márkus I. 1979.). 13 A „maximális hasznosság" klasszikus közgazdaságtani elmélete nem érvényesülhet, mert pl. hiába lenne a parasztgazdaság bevétele a legnagyobb, ha csak búzát termelne egy adott évben, de az állatok takarmányozása miatt a zab, kukorica stb. termelését nem adhatja fel. 14 Chayanov, A. V. 1966, 53. 15 A „család", „háztartás" és a „családi gazdaság" kifejezések a dolgozatban gyakran szinonimaként fordulnak elő.