Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Üveges Tamás: Temetőkutatás Miskolcon

A mindszenti temető lakóházakhoz való közelsége pedig mintegy szimbóluma az élet és halál közti elválaszthatatlan kapcsolatnak. Ami tehát minden temetőről nyugodt szívvel elmondható, az alvó történelem nem felzaklatja, hanem megnyugtatja azt, aki ideérkezik. Érdemes azt is végiggondolni, hogy melyik felekezet miként őrzi meg halottait, hiszen a zsidó temetési szokások tiltják a holtak egymásra temetését, vagy a holtak áthelyezését, megbolygatását, míg a keresztény kultúrkörben egy családi sírbolt, ahol egymásra temetkeznek az emberek bevett gyakorlat. A sírjelek, szimbólumok elsődleges célja az elhunyt elhantolási helyének jelölése, az elhunytra vonatkozó adatok fenntartása. A sírjelek pedig igazodnak az elhunyt vallási hovatartozásához. A római katolikusoknál a sírkereszt, kereszt, a protestánsoknál afejfa, a zsidóknál pedig a sírtábla SL jellemző. A sírjelek koronkénti stiláris változása sokban függ attól, milyen nyersanyagra dolgoztak. A zsidóság sírjeleit feliratokkal, a katolikusok faragással, kovácsoltvas munkával, a protestánsok pedig vésett, vagy faragott formákkal díszíti. Ha feliratokat olvassuk, láthatjuk, hogy a zsidóknál, és a katolikusoknál egyszerűbbeket, míg a protestánsoknál hosszabb szöveget is felvéstek a sírra. „Katona Susikát - zárja ezen gyászos sír bolt: bús szülőit ide várja - ki fő reményök volt. Midőn 16 tavaszt ért aratni ment a pályabért január 29-én 1857. Szeretett s igen megsiratott kedves leányát atyai kebelére zárandó e sírba követte nemes Czekey Katona Josef elhunyt élete 56-ik évében"' A sírköveken az előlap sík felületein egymást kiegészítve helyezkednek el a díszítmények és a feliratok, melyek általában a felső kétharmad részét foglalják el a lapnak. A díszítmények között geometrikus és figurális motívumokkal találkozhatunk. Az ábrázolások közül a leggyakoribb (mind a zsidó, mind a katolikus, mind pedig a református temetőben találkozhatunk vele) a szomorúfűz. A szomorúfüzre több magyarázat is létezik, de a leggyakoribb, vagy legelterjedtebb, hogy ez a fa a szomorúság fája. De gondolhatunk arra is, hogy az elhunyt távozásával új élet fakad, és a földből vétetett ember végleg a földhöz köttetik, de most már egyértelműen az ég felé törekszik s csak az itt maradtak bánata köti már ide. Megtalálhatjuk még a különböző virágokat is, így a reformátusoknál a tulipánt, a katolikusoknál pedig a rózsát. Amennyiben fiatalon elhunyt ember sírjához érünk a virágot általában bimbós formájában találjuk a síron, annak jeleként, hogy az ott nyugvó élete virágjában távozott szeretteitől. Az 3 Avasi Református temető egyik szegélyköve.