Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Üveges Tamás: Temetőkutatás Miskolcon

Temetőkutatás Miskolcon ÜVEGES TAMÁS A borsodi megyeszékhelyen már évekkel ezelőtt felmerült a gondolat, hogy ún. temetőkatasztert kellene készítene Erről a munkáról és ennek részeredményeiről szól ez az írás. A történelem előtti időben a szokás az volt, hogy a kinyújtott, vagy zsugorított tetemet a lakás alatt hantolták el. Az egyiptomiak ezzel szemben bebalzsamozva, sírkamrákba helyezték örök nyugalomra halottaikat. A földbetemetés szokása Mezopotámiában vált gyakorlattá. A szegényeket meztelenül, a tehetősebbeket agyagkorsóba gyömöszölve hantolták el. A zsidóknál a temetkezésnél a megkülönböztetést az jelentette, hogy a súlyos bűntényt elkövetőket elhamvasztották, a többieket a földbe temették. A sírnak a helye a családi szántóföldön volt, itt temették el a halottat, a hantra pedig köveket hordtak, amit tavaszonként átmeszeltek. A gazdagabbak sziklaüregbe lettek eltemetve. A sziklaüregben vagy egy fedetlen kőkoporsó volt a végső nyughelye az elhunytnak, vagy egy a szikla oldalába vájt 1 m széles és mintegy 30-40 cm magas ún. kőpad. A hellenista kortól ez utóbbi vált gyakorlattá, majd az üreget egy kővel lezárták, és a kőre rávésték az elhunyt nevét. A kereszténység a zsidóktól vette át temetési szokásait. Halottaikat földbe helyezték, ami a megszentelt holtest iránti kegyeletnek a jele volt, és leginkább illeszkedett keresztény hitbe, amint hamvazószerdán a pap mai napig mondja a híveknek, miközben hamut szór fejükre emlékezz ember porból lettél, és porrá leszel. Ez a feltámadásba vetett hit lényege. A temetési szertartás fejezze ki világosabban a keresztény ember halálának húsvéti jellegét, alkalmazkodjék jobban az egyes területek adottságaihoz és hagyományaihoz, még a liturgikus színben is.

1 A keresztények már a kezdetekkor vallásos szertartásokkal vették körül a temetést. Tertulliánnál, és Origenésznél is olvashatjuk, hogy a papok imádkoztak a hallottak felett. Tertullián arról is beszámol, hogy a halottak ünneplését miseáldozattal kötötték össze. A zsidóktól és a pogányoktól eltérően a keresztény temetés már a kezdetektől fogva nem csupán családi, hanem egyházi ügy is volt. A temetőket, sírkerteket a püspök felügyelete alatt külön sírásó-testület

2 felügyelte. A sírok fölé keresztet már az őskeresztények állítottak, a katakombákban min1 A II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúciója a szent liturgiáról - 81. (A temetés.) 2 fossores