Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Dobrossy István: Tapolca, Diósgyőr és Hejőcsaba Miskolchoz csatolása 1945-ben

szögöl területnek 703 adózó lakója volt. A lakók kiépített út hiánya miatt ügyeik intézésére - a hegyláncot 8 km-es úttal megkerülve, Hejőcsabán keresztül tudtak eljutni Görömbölyre. (A két települést egyébként ma is meglévő erdei földút is összekötötte.) Miskolcra viszont a tapolcaiak 7 km-es kiépített úton juthattak el. Az összeköttetést már rendszeresen közlekedő személyszállító buszok is megkönnyítették. A rendszeres buszjárat nemcsak a szezonális vendégek miatt volt fontos, hanem azért is, mert az itt élő családoknak 80%-a állandó miskolci lakosként ügyeit a városban intézte.

29 Amit 1909-től, de főleg Tapolca fürdőteleppé nyilvánításától a város vezetése nem tudott megtenni, azt a Miskolci Nemzeti Bizottság 1944. december 27-ei ülésén egy határozottal megvalósította. Ekkor Diósgyőrről, Görömböly-Tapolcáról és Hejőcsabáról született döntés. A Nemzeti Bizottság határozatának különös kitétele, mely szerint „Diósgyőr községet az orosz katonai parancsnokság intézkedése Miskolccal már egyesítette."

30 Ebben természetesen nem közigazgatási szempontok jutottak érvényre, feltehetően egyfajta praktikusság, mi szerint olyan közel van egymáshoz a két nagy település, hogy érthetetlen annak különválasztott irányítása. (Nyilván a Miskolcon hozott rendeleteket ki kellett küldeni Diósgyőrbe.) A határozat a város vezetésének korábbi elképzeléseivel azonosult, amennyiben kimondta: „A Görömböly községhez tartozó Tapolcafürdő Miskolc városi tulajdon. Állandó és nyári lakosainak túlnyomó százaléka szintén miskolci. Maga a telep Görömböly községhez nem fekszik közelebb, mint Miskolc városa. Magát az egyesítést Miskolc város már évekkel ezelőtt kezdeményezte, s Görömböly községnek megfelelő kártalanítást is ajánlott fel. Az akkori belügyminiszter személyesen tanulmányozta a kérdést, s Miskolc igényét helytállónak találta. Csak a háború miatt tartotta a gyakorlati megoldás elhalasztását szükségesnek...' Erdei Ferenc volt a belügyminiszter, s az Ideiglenes Nemzetgyűlés még Debrecenben ülésezett, amikor 1945. január 9-én megszületett a határozat és annak indoklása a három település Miskolchoz csatolásáról. A Nemzeti Bizottság döntése jogszerű volt, mert „az alkotmányos törvényhozó hatalom és a kormányzati hatalom tényleges gyakorlásának akadálya" fennállott, s ilyen esetben az intézkedés „az alkotmányos tényezők jogkörébe tartozik." Nemcsak jogilag volt indokolható a Nemzeti Bizottság döntése, hanem azt közigazgatási, kulturális és közgazdasági megfontolások is alátámasztották. Végsősoron a tényleges helyzet indokolta a döntést. Tapolca esetében az, hogy a gyógyfürdő területe Miskolc város tulajdona, a telepet Miskolc város 29 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 10. kgy./1942. 30 B.-A.-Z. m. Lt. XVII. 2. 9/1944. 31 B.-A.-Z. m. Lt. XVII. 2. 9/1944.