Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Sándor István: Részletek a „klerikális reakció" elleni harc Borsod megyei történetéből a Mindszenty-ügy kapcsán

nosa lakásának egy részét az EPOSZ helyi szervezetének ajánlotta fel - díjmentesen. A 2. csoportba sorolt klerikusok változás nélkül a népi demokrácia mellett állnak. Ebből a dokumentumból, csakúgy mint a fentebb tárgyalt január ötödikéiből, már-már idilli kép rajzolódik ki a mai olvasó szeme előtt. Arra vonatkozóan, hogy a kommunistáknak és társutasaiknak hogyan sikerült ezt a számukra mindenképp kedvező helyzetet kialakítaniuk, az eddig leírtak is nyújthatnak eligazítást. Az okokat keresve - a vizsgált források adta kereteken belül - éppen ebből a január tizennyolcadikai jelentésből lehet továbbiakat kapni. Az irat elején ez szerepel: „Annak az intézkedésnek, mely a politikai szervek, a közigazgatás erre alkalmas - kellőképpen kioktatott - funkcionáriusai a mult év december 28-iki Budapesten tartott főispáni értekezleten közölt és általam továbbított utasítás alapján végeztek, az eredménye komoly formában tapasztalható." A végén pedig ez áll: „Fentieket összegezve megállapítható, hogy a politikai szervek, úgyszintén, a közigazgatási funkcionáriusok Miskolc thj. város és Borsod-Gömör vármegye területén tárgyi üggyel kapcsolatban megtették kötelességüket és eredményes jó munkát végeztek. Nevezetesen azzal, hogy a karácsonyi ünnepek előtt felkeresték a papságot és tolmácsolták a demokratikus Kormány üzenetét, egyben figyelmeztették is őket, és utat mutattak további magatartásukra vonatkozóan. A koalíciós pártok képviselőinek, az ipari munkásság példamutató magatartásának de nem kismértékben a közigazgatás funkciójának is tudható be, hogy a Mindszenty ügyben a vármegye lakosságának hangulata kielégítő." Nem kétséges, hogy az MDP-nek már a kezdeti egyházpolitikája sikeres volt. A többéves előmunkálatok meghozták gyümölcsüket. A klerikális reakció elleni harcban az egyház mindinkább visszaszorult. Felmerül a kérdés: a kommunisták és társaik előrenyomulása zökkenőmentes volt-e, nem kényszerültek-e időnként megtorpanásra? Az eddigiekben részletezett dokumentumok „magas helyen" készültek: a megyei pártbizottságon, a főispáni hivatalban. Ahhoz, hogy árnyaltabban láthassuk a ténylegesen vitt egyházpolitikát, illetve küzdelmet, legalább egy szinttel „alacsonyabbra" kell tekintenünk. Az alábbiakban az említett szempontok szerinti vizsgálatra egyik legmegfelelőbb járásnak, az edelényinek kettő felirata kerül taglalásra. Az edelényi járási titkár 1949. március 12-én küldi el észrevételeit a párt megyei bizottságához.

16 Ebből kiderül, hogy a balajti és a szendrői papok Mindszenty melletti kijelentést tettek. Ezekkel a lelkészekkel még nem sikerült beszélni, ellenben az ormospusztai római katolikus plébánosnál a párttitkár, egy elvtársa és egy államvédelmis is járt. „Ez a Pap nem kertelt B.-A.-Z. m. Lt. XXXV/1. 69. f. 2/523. ő. e.