Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Olajos Csaba: Miskolc városrendezési terve a trianoni döntés után

A pályamű annak ellenére, hogy már évek, évtizedek óta napirenden volt a „Nagy-Miskolc" gondolat, csak a régi Miskolc közigazgatási területére készült. Közúti közlekedési javaslatával feltárta a város belső rendszerét, de a külső kapcsolatoknál csak célforgalmi rendszerben gondolkodott. Nem vizsgálta az átmenő forgalom kérdését. Korrekt, jó megoldást adott a belső lakóterületek feltárására. Az akkor divatos körgyűrűs-sugárutas megoldásnak elfogadható reális megoldását adta. A Sajó felé kinyitotta a várost, de a magasvasúti megoldásával nem aratott a város akkori műszaki társadalmában osztatlan sikert. A Lechner Lajos által javasolt - a mai Bajcsy-Zsilinszky Endre u. nyomvonalán korrekciót hajtott végre, ezzel a Tiszai pályaudvar és a város között szervesebb kapcsolatot teremtett. A vasúthálózatot tovább fejlesztette, gondoskodott a villamos vasút továbbfejlesztéséről. Napirenden volt a Sajó hajózhatóvá fejlesztése, így két kikötőt is javasolt, egyiket a város ellátására, míg a másikat a tervezett Sajón túli iparterület centrumába tervezte. Külön érdekessége a tervnek az Avas bevonása a város életébe. Erre javaslatként az Erzsébet térről siklót tervezett. Foglalkozott a pályamű a gyalogos közlekedéssel és sétányok kialakításával. Ennek koncepciója egyrészt a Szinva menti parkosítással és a vasgyár, valamint a Tiszai pályaudvar közötti a tervezett lakóterületek és az Avas közötti gyalogos sétány kiépítését javasolta. Fontos része a tervnek a differenciált zöldterületi rendszer, amit Horváth Béla cikkében részletesen elemez. Kiemelt eleme a pályaműnek a differenciált övezeti rendszer. Ebben a zártsorú beépítési övezettel egyértelműen kijelölte Nagy-Miskolc városközpontját. A félig zártsorú beépítési területekkel meghatározta a tisztviselő- és munkáslakótelepek helyét, kialakítását, intézményhálózatát. Az előkertes, félig zártsorú beépítési területeken képzelte el a villa jellegű lakóterületeket, míg a szabadon álló beépítésként a családiházas lakóterületek helyét jelölte ki. Különös figyelmet érdemel a gyári városrész és a bűzös gyárak körzete, amit a város keleti részén távol a lakóterületektől döntően a Sajón túl helyezte el. A telepítést indokolta még a vasúthoz és a tervezett kikötőhöz történő kapcsolódásuk. A tervezett intézményhálózatára is ez a differenciáltság jellemző. A fejlődő város igényeinek megfelelően több vásárcsarnokot tervezett. Szép megoldását adja az új városközpontnak az Erzsébet tér folytatásában, a Korona szálló helyére tervezett új városházával és a mögé tervezett új színházzal. Ezt mind egy egységes, egymáshoz szervesen kapcsolódó térrendszer kialakításával fogalmazta meg.