Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Somorjai Lehel: Nagy-Miskolc koncepció a XX. század elején

településként is funkcionálni tudott volna. Nem csoda, hogy az önállósodási gondolat hamar gyökeret vert az új diósgyőri kolónia lakosainak fejében és 1874-től folyamatosan napirenden is maradt. Az elszakadási mozgalom, amit a gyár vezetősége is teljes mellszélességgel támogatott 1909-1910-ben érte el csúcspontját

3

. A kolónia különválási mozgalmának gyökerei az egyre duzzadó hatalmas vasgyár és a hozzátartozó munkásnegyed Diósgyőrön belüli perifériális helyzete és a vasgyárhoz kötődő lakosság anyaközségen belüli arányában keresendő

4

. A gyárnak köszönhetően korszakunkra Diósgyőr lakosságának nagyobb része az anyatelepülés történelmi határain kívül lakott. A lakosság száma az újgyőri kolónia területén 8000 fő volt, jóval nagyobb, mint Diósgyőr belterületén. A lakosság nagyobb összegű pótadóját viszont kizárólag Diósgyőr útjainak és intézményeinek rendezésére fordították. A közigazgatási, adminisztrációs központ szintén Diósgyőr volt, a kolónia lakóitól majd 5 km-re. Az újból fellángoló elválási mozgalom miatt tehát az „anyatelepülés" vezetése válaszút elé került. 1909. július 10-én viharos tanácsülést tartottak Diósgyőrben

5

, amin az újdiósgyőri kolónia különválási mozgalma volt az egyetlen napirendi pont. Hosszas, szenvedélyes vita alakult ki Diósgyőr jövőjéről és lényegében három verziót kellett a tanácsnak megfontolnia: 1. Nem állnak útjába a kolónia törekvéseinek. Ebben az esetben Diósgyőr magára marad. Mivel a település területe mezőgazdasági művelésre nagyobbrészt alkalmatlan önálló ipar hiányában menthetetlenül visszafejlődik, végleg eltűnik az említésre méltó települések sorából. 2. A különválást megakadályozandó Diósgyőr alakuljon át rendezett tanácsú várossá. Ez azonban évi 12 000 korona többletköltséget jelentene a községre nézve, amit nem biztos, hogy a polgárok többsége vállalna. 3. Diósgyőr, nevének megtartása mellett külvárosként Miskolchoz csatlakozzék. A tanács a harmadik verziót fogadta el és döntése eredményeképp egy 24 tagú bizottság felállítását kezdeményezte, mely a tárgyalásokat majd megkezdi a miskolci féllel. 1909. július 20-án újabb tanácskozásra gyűlt össze Diósgyőr vezetése, amit a lobogó elszakadási-egyesülési mozgalmak miatt Haller József, miskolci járás főszolgabírája hívott össze. Haller felszólalásában kifogásolta, hogy Diósgyőr „elfelejtette értesíteni" mozgalmáról a járási elöljáróságot. 3 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 11. kgy./ 1910., B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 359. kgy./1910. 4

Ld: OLAJOS Cs. 1998. 5 Diósgyőr és Vasgyári Hírlap, 1909. július 11.