Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában

meggyengíti a tiszteletnek és bizodalomnak azon fontos kapcsolatait, melyekkel a népnek lelki vezéreihez köttetnie kell, s melyeknek teljes épségben tartása a polgári társaságnak legmélyebb érdekében áll, s a hatóságok éber figyelmét méltán érdemelheti. Hogy megyém kebelében sem hiányzottak egyének, kik pásztori intézkedéseim rosszallására emelek fel szavokat, s hogy - fájdalom! - nyilvános helyeken is hallattak szenvedélyes kitörések, s epés gúnyolódások személyem s az egész katolikus egyházi rend ellen, s éppen oly ajkakról, jól tudom. De hol van s volt azon üdvös rendszabály, mely egyes ellenzőkre nem talált volna? Azonban ezek múló szózatok, miket az üdő s igazság ereje elnémít, s egy hatóság sem érezheti magát általok jogosítva oly cselekményekre, melyek törvényszabta körét haladják, oly határozatok alkotására - minők vajha a vegyes házasságok tárgyában több vármegyék által ne hozattak volna! -, melyekben az utókor, mikor jelenünk eseményeit elfogulatlan kebellel bírálandja, szenvedélyes jellemökre fog ösmerni azoknak, kik azok indítói valának, alig fogja feltalálni azon békés és méltányos hangulatot, melynek egy törvényhatóságnak minden főképp hasonló állású, noha különböző körű hatóság ellenében tetteit és szavait jellemzeni kell. Ezeknél fogva mi foganatja lehet a tekintetes karok és rendek határozatán épült s hozzám küldött intésnek, a tekintetes karok és rendek könnyen átláthatják. Lefolyt éveim hosszú során mindég oda volt irányozva fő törekvésem, hogy megismerjem, s egyiránt teljesítsem azon kötelességeket, melyeket szentegyházam s honom törvényei szabtak élőmbe. Örömmel hódolok a honi törvények felett őrködő polgári hatóságoknak minden igazságos ügyekben. De nem kevesebb tiszteletre s engedelmességre érzem magamat lekötelezve a római katolika szentegyház iránt is, nemcsak mint annak egyes tagja, hanem egyszersmind püspökje is, s bizonyosokká teszem a tekintetes karokat és rendeket, miként e részbeni jól ismert kötelességem útjáról a többször érdeklett intő levélben idézett, az elmúlt gyászos üdők sírjából gondosan kiemelt, azonban a jelen kérdésre teljességgel nem alkalmazható 1647. 14. s az 1507. 8. törvénycikkelyekben született büntetések sem tántorítanának el, s a honi törvényeknek a kellő tiszteletet megadva ezentúl is mindenkor a katolika egyház elvei s tanítása lesznek azon alapok, melyekhez mérendem papjaim s híveimhez, valamint minden vallásos tárgyban, úgy különösen a vegyes házasságok ügyében adandó utasításaimat is, a polgári hatóságnak pedig ily cselekvésem felett bírálkodhatása jogát soha el nem ösmerem, és minden olyan lépése ellen, melyek püspöki hatóságom körébe vágnak, s a római katolika egyház függetlenségét, a religiónak jogait megtámadják (minőnek nyilatkoztatom ezennel az előttem lévő intő levelet is), ünnepélyesen ellentmondok.