Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában

egyház a vegyes házasságokat soha nem helyeslette, azokat egyes esetekben, csak fontos okoknál fogva engedte, s engedelmét, valamint áldását is mindenkor bizonyos feltételekhez kötötte. Ezen ünnepélyes nyilatkozat történetilegi valóságát az egész katolika egyház püspökjei világszerte elismerték, s jelenleg annál erösebben ragaszkodnak a katolika egyház e részbeni tanításához, minél tisztább fényben hozatott az napjaink szomorú eseményei által. Midőn én egyetértve a magyar katolikus egyház minden püspökeivel a múlt 1840. évi július 2-án költ ismeretes pásztori levelet intéztem megyém papjaihoz, csak azt hoztam életbe és gyakorlatba, mi e tárgyban a katolika egyháznak korunk élénk vitatásai következtében világszerte kitüntetett s a katolika egység középpontja által ünnepélyesen kinyilatkoztatott állandó gyakorlata és tanítása s amivel ellenkezőt ezen nyilatkozat után továbbá tanítanom, ellenkező gyakorlatot elnéznem nem lehetett anélkül, hogy magamat a katolika egységtől elszakasszam. Rendeletem csupán lelki dolgokra, vallásbeli oktatásra s áldásra terjedt, így a polgári hatóság körébe teljességgel nem vágott, s azt honi törvényeink sértésének nyilvánítani alaposan mindaddig nem lehet, míg bebizonyítva nincsen, miként az áldás nem lelki dolog, s a religióbeli oktatás nem az egyház körébe tartozik, vagy hogy a katolika religiónak, mint olyannak, melynek elvei a polgári alkotmánnyal kártékony ellentétben vannak, szabad gyakorlata honunkban meg van szüntetve. Csak félreértés s balmagyarázat szülhette tehát azon vádat, melynél fogva törvénysértésről s jelesen az 1790/1. [évi] 26. tc. sértéséről vádoltatom. Két rendelete van ugyanis e törvénycikkelynek a vegyes házasságok kötésére vonatkozóan, először hogy azok katolikus pap előtt köttessenek, másodszor hogy azoknak akadályok ne tétessenek. Az elsőre nézve én nemcsak nem ellenzem az ily házasságoknak papjaim előtt történésöket, sőt egyenesen kötelezem a kormányom alatt lévő lelkipásztorokat az ilyetén házasságok kötésénéli múlhatlan megjelenésre az eképpen kötött házasságok törvényes erejű s érvényes voltukat is kijelentettem, s így intézkedésem mellett az idézett törvény lelkének teljesen elég tétetik. Ami a katolikus lelkipásztor megjelenésén túl esik, melyet a katolikus egyház az újdon kötött házassági szövetségeket be szokta szenteltetni és más szertartások polgári törvényhozásnak tárgyai soha nem lehettek, s azon egyház intézkedésétől függenek egyedül, mely eredetileg rendelé azokat, s melynek kétségbevonhatlan joga van áldását azoknak osztani ki, kiket annak elfogadására alkalmatosaknak s méltóknak ítél. Ha ezeknek elfogadása valamely katolikus személyt, ki religiójának elveit tiszteli, s kinek keble ment a közönyösségtől, mely a vallásos, erkölcsös életnek, polgári társaságnak s házi boldogságnak legveszélyesb mételye, vegyes házasságra lépéstől visszatartóztatna, intézkedésem ilyetén hatását a honi törvények rendelkezésébe ütköző akadályté-