Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában

Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában FAZEKAS CSABA Az 1839-1840. évi országgyűlést a politikatörténet rendszerint a kompromisszumok országgyűléseként szokta jellemezni. Számos, korábban az udvar által elutasított törvényjavaslat szentesítést nyert, a Deák Ferenc vezette reformerek sikeresen védték a társadalmi és politikai reformok ügyét, s az 1830-as évek végén a politikai perek időszakának éles szembenállását az együttműködés, kibontakozás lehetősége váltotta fel. Egyetlen olyan területe volt csupán a közéletnek, amely már korábbi országgyűléseken is heves vitákra adott alapot, megnyugtató rendezésére azonban a heves vitákon túl semmilyen lépés nem történt: a vallásügy. A felekezeti egyenjogúság hiánya különösen a házasságjog rendezetlensége kapcsán volt szembetűnő: az 1791/26. tc. 15. §-a nem rendezte egyértelműen a kérdést. Kimondta ugyan, hogy vegyes (protestáns-katolikus) házasságot mindenkor katolikus pap előtt kell kötni, de az elé semmilyen akadályt gördíteni nem szabad. A legfontosabb kérdéssel, a születendő gyermekek felekezeti hovatartozásával kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy ha az apa katolikus, gyermekei kivétel nélkül katolikusoknak kereszteltessenek, ha azonban az apa protestáns - homályos megengedő szóhasználattal - kimondta, hogy a fiúgyermekek apjuk vallását is követhetik. A protestánsok értelmezése szerint a vegyes házasságkötések alkalmával a katolikus pap nem követelhetett volna nyilatkozatot (reverzálist), melyben a születendő gyermekek katolikus neveltetése iránt nyilatkozik. A gyakorlatban azonban a törvény a katolikus egyházat juttatta kedvezőbb helyzetbe, hiszen az eskető lelkipásztorok gyakran követeltek reverzálist, kihasználva a protestáns vőlegény kényszerhelyzetét, hiszen enélkül törvényes házasságot sem köthetett volna. Az 1790-91. évi országgyűlést követően mégis évtizedekig a vegyes házasságok kérdésköre kevés figyelmet kapott, nagyobb jelentőségű botrány nem kerekedett belőle. Az 1830-as évek elején azonban a liberális reformellenzék létrejötte és formálódása ráirányította a figyelmet az emberi szabadságjogok egyik legérzékenyebb kérdéskörére, a vallásszabadságra. Nem véletlen, hogy a felekezeti diszkrimináció leginkább szembetűnő esetei (a vallásváltoztatás ügye mellett) a vegyes házasságok körül bontakoztak ki és váltak a magyar polgáKészült a Széchenyi István Ösztöndíj támogatásával. Jelen közlemény elkészítéséhez sok segítséget nyújtott Dr. Berkes László plébános úr, aki lehetővé tette a Miskolc-Mindszenti plébánia igen gazdag, de teljesen rendezetlen iratanyagában való kutatásomat is. Közreműködését ezúton is köszönöm. (F.Cs.)