Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fügedi Márta-Dobrossy István: „Az ingó jószágokban ékességeket szolgáló portékák". Négyesi Szepessy Zsigmond inventáriuma 1786-ból

Az összeírás arra utal, hogy a második házaságból származó gyermekek kicsik voltak. („Kis Szepesy Kláritska Portékái".) Az ő „öröksége" négysoros, darabos gyöngy nyaklánc, gránáttal megtarkázott nyaklánc, két sor nagy gránát, apró gyémántból és tarkázott gyöngyből nyaklánc, valamint „kézre való ezüst csatt", valószínű ezüst karkötő volt. Végül az összeírok találtak egy vassal erősített nagyméretű kuffert, amelynek tárgyai „Bárczai Klára Asszonytól, Szepesy Zsigmond úr első feleségétől valónak" mondottak. Ezek kizárólag ágyneműk és asztalra való kendők, abroszok, tehát lenből és kenderből készült alkalmatosságok voltak. Nem valószínű, hogy az „emlékezés" tartotta meg őket, sokkal valószínűbb, hogy halála és temetése után összecsomagolták, s a lakás egy részében, ládába zárva rábízták a „feledésre". A számbavétel és hagyatékátadás után sorsa a megsemmisítés lett, hiszen az esetek többségében az egyes darabok mellett ott szerepel, hogy kapott, ócska, használhatatlan. Négyesi Szepessy Zsigmond 1786-ban készült vagyonösszeírása mutatja egy vagyonos, nemes ember ingóságbeli állapotát. Mutatja - két házassága, s három gyermeke révén - a rokonsági kapcsolatokat, amelyek meghatározták az öröklés útját, arányait. Sokkal fontosabb a lakás használati tárgyainak összeírása, részben a bútorok kapcsán gondolhatunk az egyszerűségre, de a korszak divatjára, asztalosainak munkájára. A kézműves iparok közül a kerámia, az ón, az ezüst, az arany, az üveg, a porcellán művesség termékei állnak előttünk a maguk formai gazdagságában, vagy visszafogott számszerűségében, mennyiségében. A könyvek elemzése választ ad egy 18. század végi, de hétköznapiságba nem süllyedő nemes ember látószögére, nyitott érdeklődési körére. Az érdeklődési körben az olvasottságban meghatározó az egyházi-vallási kötődés, műveltség. Az összeírás mégis legtöbbet mondó része az alvás, az étkezés és a viselet kultúrájára utal. A sokszínű női, a praktikusságnak megfelelő férfi viselet darabjai megegyeznek azzal, amelyet az avasi templom kriptáiban 1941-ben feltártak. A ruhadarabok elnevezései ma már kikoptak a közbeszédből, néhányuk leszűrődve a falusi-paraszti kultúrába, a 20. században is továbbélt. A viseletet - talán napjainknál is jobban - kiegészítette az ékszerek használata. Ezek részben öröklődtek, részben cserélődtek, részben pusztultak, ugyanúgy, mint viselőik generációról-generációra.