Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)
Prókai Margit: A miskolci nyomdászat és könyvkiadás a 19. század második felében
A miskolci nyomdászat és könyvkiadás a 19. század második felében PRÓKAI MARGIT Miskolc a 19. század második felében kezdte kisvárosi kereteit kinőni, amit demográfiailag a következő adatok illusztrálnak: 1857-ben lakossága 17 ezer, 1869-ben 21 ezer, 1880-ban 24 ezer körüli. 1869 és 1910 között pedig a demográfiai növekedése 138,8 %, „... s ezt a szaporodást ebben a korszakban az egész Nagy-Magyarországon ... a városok között csak Budapest és Fiume haladja felül." 1 Ha kicsit visszatekintünk a mennyiségi változások mögött a minőségi változásokra, érdekes felekezet-szerkezeti megoszlás körvonalazódik. Míg 1780-ban a lakosság kétharmada református, egyharmada pedig római katolikus és csupán alig l-l százalékban találhatók szakadárok (cigány és török) és zsidók. Száz év múlva (1868-ra) a reformátusok elvesztik többségüket (37%), a római katolikusok maradnak a korábbi 30%-os arányban, az izraeliták 22 %-os, az ágostai hitvallású evangélikusok 1,6%-os arányban találhatók a lakosság között. 1880-ban a római katolikusok pár tized százalékkal megelőzik (32,9) a reformátusokat (32,5), az izraeliták száma tovább nő (24,5%) és erőteljesen megnövekszik az evangélikusok aránya (8,3%). 2 Érdekes művelődéstörténeti adalék, hogy éppen a számarányaiban legkisebb felekezet, az evangélikus egyház tett a város kulturális fejlődésében nagy lépéseket: az egyik ilyen miskolci könyvtártörténeti határkő az 1878-as esztendő. Ekkor nyitják meg az evangélikusok a város első nyilvános könyvtárát. Miskolcon tehát a 19. század végére a felekezetek egészséges sokszínűsége jellemző, a megoszlás nyitott városi felekezet-szerkezetet tükröz, ami feltételezhetően összefügött egy gyökereiben korábban is létező liberalizmussal és demokratizmussal. Politikailag ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a város és a vármegye általában a haladó (radikális) erők oldalán állt (Rákóczi, Kossuth, Szemere). Például „1710-ben a városból minden épkézláb ember elment Rákóczi zászlai alá harcolni, míg Debrecen pénzben „váltotta" meg ugyanezeket a terheket." 3 1 Zsedényi B., 1929. 41-42. pp. 2 Zsedényi B., 1929. 54-55. pp. 3 Kiss K.-kézirat 1.
